Mostanában sokat hallottam egy dicsőítő csapatról, mely származását tekintve Californiából való, a neve Jesus Culture. Vasárnap felléptek a már lassan hagyománynak számító Ez az a nap rendezvényen. A békási ifi levlistáján komoly vitát váltott ki az együttes egyik hölgy tagjának bizonyságtétele, mely az interneten is fellelhető. Ízelítőül egy kis idézet: "És akkor Isten: „Igeeeen!” – annyira izgatott volt és nevetett... aztán becsukta... és megint kinyitotta... és „Húúúú...!” És körbe táncolt és tapsolt... és megint becsukta... és megint ezt tette újra és újra... Mindig olyan felvillanyozott volt... ugrált és örült... és: „Nézd már, de cuki!” És a szíve meg csak: „Huúúú!”
Jézus meg: „Annyira izgatott lesz, amikor imádod. Annyira szereti!”
...
Ő azt mondta: „Ez az, ahonnan teremtettelek, és ahova tartozol, és ahol maradsz. Ez az a hely, ahol tartalak, közel a szívemhez. És ez az, amit gondoltam, amikor teremtettelek, hogy mennyire boldoggá teszel majd... És mennyire boldog leszek majd, amikor imádsz, és annyira szeretem, ahogy imádsz, ahogy táncolsz... és még vicces is vagy nekem.”
És elkezdtem nevetni azon, hogy vicces vagyok, ami fantasztikusan jó volt számomra és Ő csak ontotta rám a szeretetét. Nahát ez volt az a pillanat, amikor végül is elhittem, hogy igazán szeret engem." Ezeket a sorokat olvasva magamban felhördültem, mert nélkülözik mindazt az igazságot, amit a Bibliában olvashatunk. Szomorú, hogy a Bibliából nem derült ki az illető számára az, hogy Isten mennyire szeret minket. (János: 3,16)

Egyértelműen írva találjuk, hogy nem láthatja senki az atyát, de Jézust sem. Eljön majd az idő, amikor eljön majd ítélni, addig pedig a Szentlélek által van jelen köztünk. Isten kijelentette magát a történeti Jézusban. Reformátusként, hívő keresztényként a Biblia lehet zsinórmértékünk. Idézhetnék Igehelyeket, melyek a hölgy bizonyságtételének Istentől való voltát döntik meg, de nem szeretnék hosszas teológiai fejtegetésekbe merülni. Néhány Igehely azért szerepeljen itt mégis: (János 14:9) (János 1:18) (Apcsel.1:11) (Zsid: 1,1-1,3) Szerintem tehát kijelenthető, hogy akivel az illető hölgy találkozott, nem Isten volt, hanem valamiféle gonosz lélek.

Felmerülhet a kérdés, hogy ilyen vélemény mellett miért mentünk el Zsuzsival erre a rendezvényre vasárnap? Egyrészt azért, hogy lássuk ennek a rendezvénynek a hangulatát, másrészt kolléganőmtől kaptam két ingyenjegyet. Pénzt biztosan nem adtam volna ki azért, hogy eljuthassak oda. A helyszín a Papp László Sportaréna volt. Abban az arénában, ahol tavaly novemberben magam is színpadra állhattam a Nem Adom Fellel. Most azonban nézőként lehettem jelen.

Ahogy mentünk befelé, a biztonságiak megállítottak és kérték Hádi papírjait. felmutattam a vakvezetőigazolványt, mire megenyhültek és beengedtek minket. A jegyünk olyan helyre szólt, mely kutyával nem lett volna kényelmes, így olyan helyet kaptunk ami fogyatékosoknak volt fenntartva.

Némi csúszással, de elkezdődött a rendezvény. Fellépett Pintér Béla és csiszér László is. Róluk még elhittem, hogy valóban Isten dicsőségére zenéltek és énekeltek, ám a konferálások, hangos, hatásvadász imádkozások már ijesztően hatottak. Nem jut találóbb szó eszembe, mint a rajongás és örjöngés. Nem gondolnám, hogy Isten ezt várná tőlünk. Jézus is arra buzdít minket, hogy tanuljuk meg tőle, hogy Ő szelíd és alázatos. Az Őt követőknek tehát nem kellene agresszivitásba hajlóan kiabálniuk. Nem történt agresszív cselekmény, de bizonyos hanglejtések engem feszültséggel töltöttek el. Minden jelenlévő felekezetből mondott egy rövid fohászt egy-egy képviselő, de nekem Böjte Csaba szavai hatottak a legőszintébbnek. Nem áll szándékomban megítélni a többiek őszinteségét, de számomra ez így jött le.

A magyar fellépők és a hosszabb prózai rész után, megjelent a Jesus Culture zenekar. Hozták az amerikai harsány stílusukat, mely ahogy általában, most is taszított engem. Belekezdtek aztán a zenélésbe. A hangszerelés egyáltalán nem volt rossz, viszont olyan hangerővel játszottak, hogy nem bírtuk tovább és elindultunk haza. Úgy túlvezérelték az egész hangzást, hogy bizonyos hangok már torzan hatottak. Hamar haza is értünk, jól esett a pihenés.

Végső következtetésként leírható tehát, hogy koncertnek nem volt épen rossz a rendezvény azon része amit hallottunk, de lelki élménynek időnként inkább ijesztő volt. Törekednünk kell arra, hogy a Bibliában leírtak maradjanak számunkra a hitelesek és nem hamis lelkek hamis illúziói.

Elkezdődött aztán egy újabb hét, melynek során kiderült, hogy három hittancsoportom is lesz, hiszen külön csoportban lesznek a tanulásban akadályozottak és az ép gyermekek, valamint indul egy ifi is, melynek tagjai a szakiskolából kerülnek ki. Istené a dicsőség érte!

A hétvége pedig sok izgalmat ígér, hiszen találkozunk Encivel, Seida Zolival és Balázzsal egy kis kiruccanásra. Az időjósok riogatnak minket, tehát lehet, hogy inkább beülünk valahová. A lényeg, hogy együtt legyünk, a többit Isten megadja kegyelméből.