Relációsjel
2008.12.22. 
bcs
Megélénkült az élet az esélyegyenlőségesdi társasjátékban, s ez nekem nagyon tetszik.
És miközben ehol sikert sikerre halmoz, ahol megbotránkozást kelt Herendi Gábor, a Magyar Köztársaság Kormánya megbízásából készült reklámfilmje, - amiről már szóltam előző blogomban - én dacolva minden morgással és ujjongással, nyugodtan, elfogulatlanul, derűs szívvel most újra előveszem a témát, és írok róla, mert a filmecske kapcsán feltámadt indulatok és tévképzetek bizony megrezegtették finom lelkemet.
Elöljáróban annyit:
a filmet újból megnéztem, többször meg-megállítva, a legapróbb részleteket is loggolva, sőt megnéztem hang nélkül és kép nélkül is, hátha kihagytam valamit.
Felkutattam egy tucatnyi webhelyet, ahol foglalkoztak a reklámmal, és ahol a látogatók nyomot hagytak, véleményüknek hangot adtak.
Megnéztem a Mokkában a rendezőket és a szereplőket mit mondanak a film (filmek) történeti hátteréről.
Mindezek után belehelyeztem magam a mai magyar valóság mesevilágába, és lemodelleztem a befogadás-elfogadás folyamatát, úgy ahogy az nekem tetszik:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek az égvilágon semmi, de semmi köze nem volt a látássérültekhez. (Ez vagyok most én.)
Mai napig is csak annyit tudok róluk, hogy világtalanok, akikről illik pátosszal szólni, és hogy jó a hallásuk és az emlékezőtehetségük, és könnyekig hatódok, ha a Fókuszban a Vakok Intézetéből (!) adnak be valami kisgyermeket, ahogy énekelget, játszódik.
Aztán belebotlok a Veszekedésbe. És megnézem rutinból. Vagy legalábbis azt hiszem, hogy rutinból túl tudok lépni rajta. De nem megy.
És mivel nem vagyok se filmkritikus, se esztéta, se politikus, csak szotyit majszoló könnyű esti léhaságokra áhító átlagos tévé-nyitogató, nekem ez így nagyon sok. Annyira sok, hogy hatással van rám. A reklám után következő film alatt is nyom. Nyom másnap is.
Nyomni kezd majd egy kicsit akkor is amikor harmadnapon meglátok a zebrán egy vak embert - de az érzés hamar el is múlik. Hé, már egyáltalán nem nyom. Átkattanok. Lehet, hogy valamit átkapcsolt bennem a film az előző este: merhogy hirtelen meglátom a vakban a vak embert miközben rázúmolok.
És amikor megszólítom, hogy aszongya: uram..., vagy asszonyom..., csodálatos módon kommunikálni kezdünk, és már nem csak úgy vaktában vonszolom kabátujjánál fogva, kezdem észrevenni az alanyt, látom a szép ékszereit, a dús haját, a jó melleit, a bájos mosolyát, hetyke bajuszát, díjazom kellemes modorát ésatöbbi ésatöbbi.
Vagyis, hogy ennyi.
Itt elbúcsúzok tőle, hiszen csak a zebrán kísértem át, rövid volt a míting.
Ja igen, aztán még sokáig éltek, ha meg nem haltak (általában ugyanolyan kórságban mint a látók).
Pont.
Nos.
Szép is volna, ha így menne a népnevelés.
De ha százból egy így veszi le a fonákot, már megérte, én azt mondom.
De mit dumálok annyit, mikor én nem is vagyok szereplője ennek a történetnek.
Beszéljenek az érintettek. Egy kicsit hátrébb húzódok.
Jöjjön egy újabb szereplő, a Szövi és Dr. Szőke.
Nem lehet nem észrevenni, hogy a film már kész, de a szereplőválogatás még nem ért véget:
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Elnöksége és tagsága nevében tiltakozásunkat fejezzük ki a Magyar Televízió által „Veszekedés" címmel leadott reklámfilmmel kapcsolatosan. Az említett reklámfilm ugyanis -álláspontunk szerint- semmiképpen sem szolgálja a látássérültek társadalmi elfogadottságát, a társadalomban a látássérültekkel kapcsolatban ma még meglévő előítéletek oldását. Éppen ellenkezőleg, a film rendkívül sértő a látássérültekre nézve, és egyáltalán nem segíti a vakok és gyengénlátók társadalmi integrációját.
A látássérült embereknek az élet minden területén bizonyítaniuk kell, ám minden nehézség ellenére kitűnően megállják helyüket a tanulásban és a munkában egyaránt. A látássérült gyógymasszőrök, programozók, pedagógusok, jogászok, művészek tevékenységük során komoly elismerést vívnak ki maguknak a látó társadalom tagjai körében is. Olyan tevékenységek végzésére illetve olyan termékek előállítására képesek, amelyek mindenki számára értéket jelentenek. Véleményünk szerint e tevékenységek bemutatása sokkal inkább szolgálta volna a kitűzött célt -a látássérültek társadalmi elfogadottságát-, mint az általunk kifogásolt reklámfilm.
Álláspontunk alátámasztásaként szíves tájékoztatásul mellékelten megküldjük Dr. Rédei Alexandra valamint Dr. Orliczky János vak sorstársaink intézkedést kérő levelét.
Mindezekre tekintettel, az MVGYOSZ Országos Elnökségének felhatalmazása alapján, nyomatékosan kérem a reklámfilmet megrendelő Miniszterelnöki Hivatalt, hogy intézkedjék annak érdekében, hogy a kifogásolt reklámfilmet vegyék le a tv csatornák műsoráról, és a jövőben a hátrányos helyzetűek, vagy azok érdekképviseleti szervezeteinek véleményét kikérve-, készítsenek/készíttessenek olyan reklámanyagokat, amelyek minden józan belátású, jóérzésű ember számára nyilvánvalóan az eredetileg kitűzött, pozitív célt szolgálják.
Budapest, 2008. december17.
Dr. Szőke László
(forrás: T.P. blogja)
Ugye, hogy igazam volt?
Ha jól tudom, a tiltakozást a tévé is leadja majd.
Mondjuk este fél nyolckor kérném szépen beadni, akkor amikor mint szotyit majszoló könnyű esti léhaságokra áhító átlagos tévé-nyitogató várom a kedvenc sorozatomat.
Várok, miközben lemegy egy-két reklám mindenféle baromságról, majd jön TCR-ként a hidegzuhany (mint ahogy hidegre volt állítva a Veszekedés alatt is a csap).
És megnézem rutinból. Vagy legalábbis azt hiszem, hogy rutinból túl tudok lépni rajta. De nem megy. Valami nyom, hogy a fene vinné el most már tényleg azt a cifra esélyegyenlőségesdit.
A kutyafáját azoknak ott fent - szólok át a kisszobában tévéző asszonynak - már ebből is politika, meg izé!
És második dolgom lesz de azonnal, hogy feltegyem magamnak a kötelező, de értelmetlen kérdést:
Öcsém, hát vakból is többféle van?
Most mit csináljak magammal, ezek után, hogyan viselkedjek?
Most ez a film nem hiteles? Dublőröket láttam?
Semmit ne csináljál, nézzed tovább a tévét! Mert ez a levél nem neked lett írva. De többé nem látsz provokációt a csatornán, többé nem emeled fel fásult pilláidat, ha megszólítanak a képernyőn át.
Mert nem fogod felemelni őket, ha oktatófilmet látsz. És nem fogod, ha átlagos dolgokat látsz.
Mert ilyen vagy öcsém, csak akkor jut el valami hozzád, ha belédcsap mint a villám.
Na most a végére egy kicsit komolyan:
Megértem a Szövit. Igazuk van abban, hogy kellenek a jó példák is.
A szemléletformálásnak több színtere van. Lehet próbálkozni.
A Veszekedés a frontvonalon lépett harcba, ahol azonnal meg is nyerte a csatát, de könnyedén. Megnyerte, mert lerohanta az ellenséget egy szuszra.
Nem alkudozott, tárgyalgatott, hanem uccu neki, had' szóljon.
És szólt is.
Kár lenne ezt a hangot megzavarni fals felhangokkal.
Hiszen van még annyi de annyi szólam...
Hozzászólások
Üdv
Nekem nagyon tetszett a "Veszekedés" cimű reklám, teljesen élethü volt. Nem értem a felháborodást "egyes" emberek részéről. Szerintük lejáratják a vaktársadalmat,de pont ezek azok az emberek akik a saját vaktársadalmukért nem csinálnak semmit sem. Amíg csak az önös érdekükért tudnak akarnak tenni. Ismerik-e egyáltalán a kétt föszereplőt akik már az eddigi életük során is többet tettek le arra a bizonyos asztalra, mint a drága "Vakok Szövetsége" aki nemhogy segítene, de még inkább feszültségett kreál. Ugylátszik ez a reklám rádöbbentette Őket hogy, rájuk nem sokan kivancsiak mivel a tagság is csőkken (csak a tagdíj befizetés kell) utána már mehetnek a vakok a levesbe. Mikor kérdezték meg valamelyik tagját hogy miben segíthetnek, vagy mikor tettek érte valamit személyre szólott. Hátha valaki ismeri őket az én vagyok. Húsz éve nevelek nemlátó gyermeket. Soha senki sem kérdezte hogy birom, miben segíthetnek akkor hol voltak a "szövisek". Akkor is most is a saját pecsenyéjüket sütögették. Kell az ellen vélemény, mert most is csak a sárba taposás megy a részükről, ezáltal elterelődik a figyelem róluk és tovább dörzsőlik a szemüket és nem csináluk semmit a pénzünkért. Ébresztö "szővi". Gratulákok a két szereplőnek és további sikert kívánok.
Incuri
Sziasztok!
Nekem kifejezetten tetszik a "Veszekedés" című filmecske. Azt gondolom, mindennapi élethelyzetet mutat be. Nagyon sok ismerősöm keresett meg és küldte el a linket ahol megnézhetem és senkit nem botránkoztatott meg sőt. ezek után nem értem miért kell tiltakozni? De főleg az nem fér bele a fejembe miért a tagság nevében kell tiltakozni? Én nem tiltakozom, engem meg sem kérdeztek erről, akkor miért kell azt leírni hogy a tagság nevében? vagy a látássérültek nevében?
Tünde
Kedves Kata!
Hát, pontosan itt a lényeg, az átlagost, a mindennapit bemutatni. Mert ne mondja senki, hogy egy vak ember sose kap össze a párjával. Egyébként szerintem a vakok közül ugyanannyian vágják egy családi vita hevében párjukhoz a tányért, mint a látóknál, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez így van rendjén, vagy hogy én is közéjük tartoznék, hanem hogy bizony ilyen is van és ezt így kell elfogadni. A legtöbb ember sajnos még mindig azt hiszi, hogy a vakok egytől egyig finom lelkű, érzelmes és művelt emberek, pedig hát... Szóval csak épp olyanok vagyunk, mint ti. Egyébként nézd meg a filmet, érdemes. A két szereplőt személyesen is ismerem és nagyra tartom azért, amit csinálnak és amit eddig elértek. A filmben abszolút önmagukat adják, ami a párbeszédet illeti, no a tányérdobálás persze csak a multimédiás figyelemkeltéshez szükséges túlzás!
A szövetség tagságának pedig szerintem jó része egyetért a reklámfilm mondanivalójával és stílusával, sokkal inkább ott a gond, hogy az elnökség egyes tagjai- megjegyzem, eddig póttagja voltam, januártól pedig rendes taggá lépek elő - nem tudnak túllépni a régi berögződéseken, azért tiltakoznak olyan ádázul. Természetesen én se tiltakozom.
A vak zongoraművész, menő ügyvéd szerintem is egy más világ, mint én vagy mint a legtöbb látó ember, és valóban ugyanannyira nehéz velük azonosulnunk, mint a politikusokkal vagy a Hollywoodi sztárokkal, hiába szeretjük vagy útáljuk őket, valójában keveset tudunk róluk és a mindennapjaikról, és ez többnyire elég is nekünk.
Üdv!
Orsi
Nem láttam a kisfilmet, csak az előző blogbejegyzésedből értesültem róla. Egyébként teljesen kivülálló vagyok, még nem volt vak emberrel személyes kapcsolatom, és így azt hiszem, pártatlanul tudom elmondani, hogy hogyan is lenne jó a népnevelés. Minden elismerésem azoknak a vakoknak, akik nagy dolgokat, értékeset, maradandót alkotnak, de igazából nem érdekelnek. Már bocsi, de a látó művészek, jogászok, színészek, akárkicsodák élettörténete se érdekel. Ha nekem azt szeretnék bemutatni, hogy a vakok ugyanolyanok mint én, mint mi, mint a srác a szomszéd házból, akkor ne azt mutassák be, hogy világhírű zongoraművész az a vak illető, mert azzal csak az jön le, hogy pont nem olyan mint én, hanem egy számomra elérhetetlen más világban mozog. Mutassák be az átlagos vak átlagos hétköznapját, amiben tényleg oylan, mint én, mint mi, mint a srác a szomszéd házból. Az eddig leírtak alapján ennek a kisfilmnek pont ez volt a célja.
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Elnöksége és tagsága pedig gondolkodjon el azon, hogy az eddigi stratégiák nem működtek a népnevelésre, legalább hagyják, hogy másképp is probálkozzanak vele; másrészt pedig naná, hogy tiltakoznak, hiszen az a dolguk hogy tiltakozzanak, ha valaki azt meri mondani, hogy nem minden szép és jó, hanem esetleg csak átlagos. Nekem is van olyan része az életemnek, amiben "különlegesnek" számít a családom, és én is a torkának ugrok bárkinek, aki ezzel kapcsolatban csúnyát mer nyilatkozni, pedig lehet, hogy van valóságalapja, csak nyílván én belülről másképp látom, másképp akarom látni.
Sziasztok!
Csaba, tetszik, hogy az írásod nem részrehajló, tárgyilagos, és éppen a véleménykülönbségeket emeled ki, ugyanakkor mégis érezhető, hogy mi lenne a kívánatos hozzáállás!
A magam részéről nem tudom megérteni Dr. Szőkét és társait, akik tiltakoznak a film ellen. És nem azért nem értem őket, mert tiltakoznak, hanem az általuk felajánlott alternatívával nem tudok mit kezdeni. Tudni illik, hogy mutassuk be, hogy a vakok milyen ügyesen dolgoznak, sportolnak, közlekednek, stb. Ezt már annyiszor bemutattuk, és a reakciókat már annyira ismerjük. Egy ilyen kisfilmnek biztosan nem lenne hírértéke és szakmai - mármint vakos és nem filmes - körökön kívül említésre sem méltatnák. Pedig valóban vannak benne értékek, ez kétségtelen, de szerintem sokan tudjuk, hogy ezeket egy pár másodperces szpottal lehetetlen átadni, de még egy Láthatatlan kiállításos vagy Ability Parkos látogatás is csak valami homályos sejtést adhat minderről. Szóval, egy reakció lehet a közönbösség, az átkapcsolás más csatornára, a másik pedig a már megszokott sajnálkozó pátosszal elegyített távolságtartó csodálat, no, ebből már kijutott nekünk elég!
Egy másik kérdés, hogy mit kezdjünk a SPá Dávid által ugyanebben a kampányban készített Fordított világ című filmmel. Ennek ugyanis szerintem teljesen más az üzenete, számomra pl. sokkal negatívabb, mert nekem nem azt üzeni, hogy a kerekesszékesek ugyanolyanok, mint mindenki más, hanem hogy milyen gáz lenne, ha hirtelen ők lennének többen. De lehet, hogy ez is egyfélreértés. Mindenesetre érdekes, hogy sokaknak ez a film a szimpatikusabb, miközben ez a kevésbé természetes és hiteles. Erre van valakinek értelmes vagy legalábbis elfogadható magyarázata?
Üdv!
Orsi
Szia Csaba!
Számomra érdekes, de a Zsolt szájából halva neked sem mindegy, csak úgy politikusan.
Akkor, ha nincs email címed, a témát kettönk közt lezártnak nyílvánithatom.
Üdv
Termostat
Ja Zsolt elmondja, hogy ki vagyok.
Hagyjuk, nem érdekes.
Szia Csaba!
Lehet neked Dr. de mível később vakult meg, sajna vannak beidegződött
hamis maradványai ami még most is érződik belőlle.
Hogy ki vagyok? Neked ki Pál Zsolt ás Máj Kriszta
akiről ezek a semmiből elöjött emberkék elitélően nyilatkoznak, de talán
felkérésre, mint sejtem, mert ez sajnos vak körökben szokás. Ha leírod a véleményed add me email cimedet és megtudod, ki is vagyok.
Üdv
Termostat
"Szőke illető" nekem Dr. Szőke.
A tágyilagosság az, hogy nem utálkozom nyilvánosan.
Téged sem akarlak megbántani, és jó lenne tudni, hogy ki is vagy.
Szia Csaba!
Mi nem tárgyilagos? Ezt nem értem. Nekem szerintem lehet és igen is van saját véleményem a vakokról, hisz nem csak kettő vakot segítettem, hanem egy jó pár mondhatja, hogy ismer, mint ahogy én is őket. Kérlek írd meg mi nem tárgyilagos, mert én felelek és válaszolok is neked.
Üdv
Ui.: véleményemet megkapta nem csak nevileg, hanem lelkileg szőke illető.
Termostat