Régen nem alkottam bejegyzést már, de most megteszem, méghozzá egy olyan témáról írok, hogy miben különbözhet egy vak szülő gyermeke úgy általánosságban egy nem vakétól. A jó válasz erre a kérdésre a mindenben, mivel két egyforma szülő, egyforma gyermek nincsen, szóval még két vak gyermeke is más, de mégis vannak néha igen kacagtató különbözőségen alapuló helyzetek.
Nálunk legalábbis voltak.

1. Hadd nézzem meg! Ez a kérdés igen sokszor elhangzik egy gyermek szájából, ám vakék gyerekénél ez alatt kicsit mást érdemes érteni a látó tárgytulajdonosnak. Mikor ugyanis a látó tárgytulajdonos megmutatja a gyereknek a holmit, megesik, hogy vakék gyereke elkezd hisztizni, hogy de hadd nézzem meg, én megnézni akarom, látó meg néz, mint borjú az újkapúra, hogy a gyerekbe meg mi a fene ütött. Erre vak szülő megkérdezi a gyerektől, hogy esetleg meg akarja e fogni őkelme a tárgyat, mire a válasz igen lesz, amennyiben még nem spannolta volna túlságosan fel magát a látó bugyutaságán, miszerint az rosszul mutatja neki a dolgot, ugyanis számára a megmutatás nem azt jelenti, hogy megbámulhatja tüzetesen az adott tárgyat, a mutasd meg számára azt jelenti, mint ahogy ezt szüleitől látta, hogy akkor a dolgot bizony az ő kezébe kell adni, mert az úgy való. A vak ugyanis úgy néz meg egy tárgyat, ha a kezébe fogja, és a gyerek mivel ezt látta a szüleitől, sajátította el utánzással, ő is így akarja megnézni a tárgyat. Természetesen ha a gyerek elér egy értelmi színvonalat, akkor már meg lehet neki magyarázni, hogy látóknál a dolgokat, azaz alapesetben a dolgokat nem tapogatva nézzük meg, de míg ez az idő eljön, és a gyerek teljesen tudatosan nézelődik, addig előállhat pár hasonló helyzet. És ugye amennyiben a látónk kicsit is fennakadna magzatunk viselkedésén, érdemes kifejteni számára a fentieket, miből ő bizonyára levonja azt a következtetést, főként akkor, ha nem ismer bennünket és úgy általában vakokat behatóbban, hogy jaj, szegény gyerek. De ez még mindig jobb, mintha azt mondaná, hogy a gyerek hisztis, és még nem is komplett.

2. A színek. Gyermekünket igen nehezen tudtuk rávenni a színek megtanulására úgy három éves kora körül, pedig akkor már versikéket mondott, számolt, de a színeket nem akarta tanulni. Nem nem tudta őket megtanulni, hanem azt mondta, nem tanul színeket, őt ez nem érdekli. Persze, szülei sem használtak egymás között úgy általában színekről kommunikációt, mert ugyan én látok még színeket, de párom, és ezt a kifejezést az ő tiszteletére iktatom a szövegbe, nem. Ígyhát szokásos napi kommunikációnkban a színek nem kaptak szerepet, a gyerek meg bizonyára levonta a következtetést, hogy a színek nélkül is jól el lehet lenni. Aztán persze megtanulta a színeket, de küzdelmek árán, és rá kellett vezetni tudatos verbális kommunikációval, hogy ezek fontosak. És nagyon jó, ha az ember tudja, és használja ezeket, mindezt pedig egy hároméves színvonalán. Nem volt egyszerű, elárulom. A gyereknek egyébként igaza van. Nagyon sok olyan dolog van, ami nélkül jól meg lehet élni. Van pl egy olyan afrikai törzs, ahol nincsenek számok: van az egy és a sok, de ennek ellenére köszönik, jól megvannak, csak ilyen a nyelvük, és nincs számfogalmuk. Gondolom, megoldják másképp a dolgokat, ha megkérdezik mondjuk az egyik törzstagtól, hogy hány gyereke van, el fogja mondani, hogy van az Unga, a Bunga és az Ungabunga meg Ungabungabunga. És ha megkérdezik, hány saruja van, elmondja hogy van az ünnepi, amit a nagyapja csinált meg az, ami a lábán van. Minden megoldható, de a gyerek ezeket a megoldásokat is tanulja, hisz utánzással tanul, tehát a példa ragadós minden értelemben. Szóval vigyázat.
Azért viszont ne tessék félni, vakék gyereke nem fog fehér bottal akarni közlekedni, bár mondhat olyat, hogy ő is szeretne egyet, de ez csak egy kis fellángolás lesz, mert hát az neki macerás, ha bot van a kezében, azt nem tudja másra használni. És azért nem fogja akarni szagról megkülönböztetni a borsot és a sót, mert megy az neki egyszerűbben is. És nagyjából minden vakos megoldási móddal így fog eljárni. Este sem fog akarni sötétben játszani a szobájában, mivel a szüleinek sincs szükségük villanyra, mivel neki a villanyfény ad jócskán pluszt a játékhoz.
Persze a gyereknek is lehetnek saját hobbijai, melyeket kialakít , és ezek nyugodtan lehetnek látós hobbik, akár már kis korban is, az utánzás itt nem érvényes. A mienk imádja nézegetni az akciós újságokat, melyek nagy örömére tucatszám landolnak a postaládánkban minden héten több alkalommal. Őszintén szólva csak az ő kedvéért nem írtam már régen ki, hogy nem kérünk szórólapot. A játékokat ugyanolyan érdeklődéssel nézegeti, mint a takarítószereket vagy a száraz tésztákat. Pedig mi ugyan nem szoktuk böngészni ezeket az újságokat. Ezek rögtön a kukában szoktak landolni, ám fiam egyszer elkezdte őket elkéregetni, és későbbiekben gyűjteni is, amíg a halmát ki nem dobom esetleg megbeszélve vele, vagy ha másképp nem megy stikában. Azért mégsem járja, hogy mindenhol halomszámra újságok legyenek. Mert mindegyik fontos ám!
Lehetséges, hogy míg én a postát szkennelgettem ő is birtokolhatott valamit a fontos ládából, ez pedig örömmel és kompetenciaérzéssel töltötte el. És megszerette a színes kis lapocskákat. Órákig tud böngészni egy egy vastagabb példányt. Sokat filóztam, hogy ebben mi jó lehet neki, miért jó ezeket nézegetni annyit. Amíg ő ezt ki tudja fejteni, egy látó hirdetőújságimádó felvilágosíthatna igazán. Ez pedig úgy értendő, hogy megkérdezem a tisztelt plénumot, hogy miért is jó ez a tevékenység?
Ha már olvasni is fog tudni, remélem az árak összehasonlítgatása is ugyanekkora örömet fog neki szerezni, és ez majd a családi kasszán is beható nyomot fog majd hagyni, és ... itt felébredek, mert belelóg a kezem a bilibe, hogy ebből fogunk meggazdagodni, ha egyáltalán kitart addig szemvedélye, és átterjed az árak vizsgálatára is a jelenlegi képnézegetés.
3. Önállóság
Mivel az ember fizikailag kevésbé képes kontrollálni a gyermek minden pillanatát, annak a helyzetből kifolyólag lehetősége lesz önmaga határainak megtapasztalására, képességei kibontakoztatására, ahogy azt egyébként minden gyermeknek tennie kellene, és amire nagyon sok gyermeknek nincsen lehetősége jelen világunk túlkontrolláltsága okán. A gyereknek kinyalják a szülei kis popóját, minden percét szigorúan követik, a gyermeknek a folyamatos kiszolgálás és felügyelet miatt nincs lehetősége képességei kifejlesztésére. Persze ezt már sokan felismerték, van már olyan ovi, ahol program az önállóságra nevelés mint olyan. Hát vakék gyermeke itt a helyzeténél fogva előnyben van. A fenti listát szándékomban áll még bővíteni, egyenlőre viszont ennyi.

4.