Hali mindenkinek
Eljött az utolsó év vége is, s mind minden osztálynak, a miénknek is el kell ballagnia. Ám a ballagás előtt még sok teendő van.

Szerenád
Szerintem aki ezt az oldalt olvassa azok közül már mindenki végig ment ezen a folyamaton, ami nem mással kezdődik, mint a Szerenáddal. A Szerenád lényege végül is az, hogy a két ballagó osztály elmegy a tanárjaikhoz, és azoknak a házuknál szerenádot ad, vagyis énekel. Ha jól tudom ebben az évben a csak a mi sulinkból csak a mi osztályunk ment szerenádot adni. Kezdjük onnan, hogy annó még, amikor délutánonként itt kellett volna maradni, és a dalokat gyakorolni, akkor az osztály többsége haza ment, és csak kis rész gyakorolta a dalokat. Mivel az utolsó napokon már az órákon is azt énekelték, én is csatlakoztam hozzájuk, de én úgy határoztam, hogy most az egyszer nem tartok velük. Hogy miért nem? Először is ha jól hallottam egyszer az egyik lány kijelentette, hogy ha én is velük tartanék akkor soha sem érnénk vissza a sulihoz. Ez részben igaz is, hiszen hozzájuk képest én sokkal lasabban haladok, és gyorsabban is fáradok el. Másodszor pedig ofő megmondta nekik, hogy ne igyanak előtte (alkholt), de sztem ők simán fognak, és út közben is be fognak kicsit csípni. Én pedig félek attól, hogy út közben ott fognak hagyni valahol, vagy le fogok maradni tőlük. Emellett az is bennem van, hogy nem akarom őket terhelni azzal, hogy még rám is vigyázzanak. Így hát végül is itthon maradtam, s reménykedtem abban, hogy talán az én utcám felém is elnéznek. A ballagás előtt minden napra esik valami, s ahogy a mai estére esett a szerenád, úgy a holnapi nap a Bolondballagással fog folytatódni

Bolondballagás
A Bolondballagás reggele elég különösen kezdődött, hiszen csak tíz órára kellett bemenni a suliba, s előtte még voltt kis időm szépítkezésre. A szépítkezés alatt azt kell érteni, hogy elmentem műkörmöshöz, ami nálam nagynak számít, mivel még lakkozni se nagyon szoktam a körmömet. Még régebben az Anita Blake - es (szintén Anita Blake - t olvasó) barátnőmmel megbeszéltük, hogy ballagási ajándékként megcsinálja a körmömet, mert ért hozzá , ám mégis más csinálta meg, mert elromlott a lámpája. Egyik tanárnőm ajánlott nekem egy hölgyet, , akit még tegnap hívtam fel, és már a telefonban nagyon szimpatikus volt a hangja. Nagyon tetszett az, hogy amikor meglátta a bal kezemet nem kezdett el kérdezősködni, mert általában mindenki azzal szokta kezdeni, hogy ó jaj mi történt a kezemmel. Szépen tűrtem a sok szárítgatást, ám azért a bal kezem gyűrűs ujjával elég sokat bénáskodott,, mivel a festék elég sokszor lefolyt róla. Miután kész lett a körmöm anyum értem jött, hogy ne késsek el annyira, de mikor már a suliba értem a többiek már elkezdték járni a termeket. Az én jelmezem nem másból állt, mint egy hatalmas póló, két kutya lánc a nyakamban a fux hatás kedvéért, bő gatya és egy baseball sapka. Aki nem jött volna rá, hogy mi is akartam volna lenni annak hát szabad a gazda, hiszen nem más, mint egy hipp - hopp énekes. Én is csatlakoztam a liba sorban haladó osztályhoz. Nálunk a termekben az első pad előtt van egy dobogó, amire a tanár fellép, amikor ír a táblára, s ez a dobogó már sokszor okozott nekem rosszakat. Most is így volt, hiszen amikor az egyik teremben fel akartam rá lépni kissé bele ütöttem a térdem, lefele lépéskor pedig lecsúsztam róla. Hogy a sok lila - kék foltot elkerüljük azt találtuk ki, hogy amikor bemennek egy terembe akkor az ajtó mellett megállok, ők kétszer körbe mennek és a végén csatlakozok utánuk. Ez a terv tökéletesen is bevált, s miután végig jártuk az összes termet a többiek kitalálták, hogy menjünk el fagyizni. Engem is hívtak, s most az egyszer nem mondtam nemet, s én is velük tartottam, ami nem volt rossz döntés. Még a szerenádra csináltak kis csörgőket, az az egy karikára fel raktak több sörös kupakot, és ezeket csörgetve a szerenádos dalok éneklése mellett vonultunk végig a fő utcán, fel a Szilfák aljai fagyizóhoz. Könnyű volt őket követni, hiszen végig daloltak, vagy csörögtek, és néha én is társultam hozzájuk, mivel a nyakamban lévő láncokat ráztam, s mikor csak egyenesen kellett menni akkor én is haladtam. Szerintem a többiek azért most már egy kicsit jobban figyeltek rám is, hiszen sose hagyták, hogy a sor végére kerüljek, meg szóltak is ha kereszteződéshez vagy patkákhoz értünk. Nekem ez a kis vándorlás helyettesítette a szerenádot, mivel ahogy már olvashattátok a múlt este nem tartottam velük. Végül is nem vettem fagyit, hanem csak a padon egy hipp – hopp énekeshez illően lazulva ültünk a tömbiekkel, s miután a többiek elfogyasztották a fagyit mindenki haza ballagott.

Ballagás
Eljött hát a ballagás reggele, és szokásosan korán keltem, mert már hétre kellett menni a fodrászhoz. Először anyum haját szárította be, mivel neki elég rövid haja van, s csak utána következtem én. Az én hajamat egy régi féle vas hajvasalóval begöndörítette, középen kicsit felemelte, szóval göndör lett, aminek nem nagyon örültem, de hát így azért ünneplősesen nézett ki. Mikor haza érkeztünk nem volt már sok mindenre időm, csak átöltöztem, meg anyum kicsit kifestett. Hál istennek nem késtem el, de nem is nagyon szoktam késni sehonnan se, és időben ott voltam. Vonulás közben se történt semmi gond, nem estünk el a csajokkal, szóval minden szépen klappolt. Én nem lettem rosszul, s nem is ájultam el az ünnepség alatt. Timi azonban többször is hátra ment a vizes fiúhoz inni, nem érezte olyan jól magát, amikor elindultunk éreztem is, hogy remeg. Az idő nagyon jó volt, sütött a nap, s a zakóban melegünk is volt. A ballagás közepéig szépen, vigyázban álltunk, de miután elhangzott igazgató helyettes asszony beszéde már lazább volt a hangulat. Szóval fél időtől kezdve már hülyültünk is, igazából Zsuzsika kezdte, ő poénkodott egy csomót, de ettől a pillanattól a mögöttünk lévő sorokban is elkezdtek halkan sutyorogni. Dancsné tanárnő beszéde után az osztályok átadták a virágokat a tanároknak, utána még egy kilencedikes lány énekelt egy dalt egy musicalból, ami elég hamiskásra sikeredett, s utána már csak a szózat volt hátra. A vége fele már sok lánytól hallottam, hogy fáj a lábuk a cipőben, s ez nálam is beigazolódott, hiszen már én is alig éreztem a lábfejemet. A kivonulás is jól ment, akkor se estünk el, s a nagy tömeg közepette tesóm és barátnője Betti mentett ki a teremből. Itthon, miután tesómék elhozták nagymamámat csináltunk képeket, és az ajándékokat is megkaptam a virágokkal együtt. Ez után jött a nagy ebéd, ahol több féle finomságokból is válogathattunk. Az első menü szokásos hús leves, amit anya főzött, a második körben is volt olyan, ami házi volt, mint pl a pörkölt, és a tészta, de emellett anyumék rendeltek hideg tálakat, és saláták is voltak. Én kukorica salátát ettem görög salátával össze kavarva, meg egy kis hús félét a hideg tálról. Ez után jött a tortám, amit olyanra terveztem, hogy egy Anita Blake képet tetetek a tetejére, amit sajnos nem tudtak rárakni, s ezért anya az egyik szalag tűzős képemet adta nekik oda, s azt tették végül rá. A többiek szerint így is jól nézett ki de azért sajnálom, hogy nem Anita Blakes lett. No de se baj, így is nagyon finom volt a torta. Az ebéd után anyumék még egy kicsit beszélgettek, de szépen, s lassan mindenki haza szállingózott.

Nagyon örülök, hogy végre túl vagyok ezen a nagy felhajtásos ballagáson, s annak is örülök, hogy azért minde jól sikerült. Már csak az érettségit kell valahgy túl élnem, s utána már jöhet az igazi nyári lazitás.