November utolsó hetébe léptünk, és úgy tűnik, hogy Tél tábornok fitogtatni kezdi erejét. valamilyen szinten egyáltalán nem bánom ezt, mivel nekem, sokakkal ellentétben atél az egyik kedvenc évszakom. Ennek tükrében csak sajnálni tudom azt, hogy mostanában a globális felmelegedésként aposztrofált klímaváltozás kissé elcsúfította ezt a nagyon is csodálatos évszakot, amely rám nem depressziven, hanem éppen ellenkezőleg hat. a ködöt én sem szeretem sokunkhoz hasonlóan, de a tél egyik legfőbb kelléke a hó viszont nagyon is fel tud dobni lelkileg.

Azt hogy milyen is lesz a következő telünk, megjósolni nem lehet, de én remélem, hogy nem lesz olyan enyhe mint az előzőek. Nyilván nem 20-30 fokos hidegre vágyom, de egy tisztességes igazi telet mindenképpen el tudnék viselni, és ami a leginkább kéne, az a sok hó!! Egy biztos: ma ízelítőt kaptunk a télből, no nem úgy, mint ahogy környező országokbeli embertársaink, ahol bizony elég komoly fennakadást is okozott a váratlan téli idő.

Ami pedig a múlt hetet illeti: igen feszített volt a tempó, ezt bizton állíthatom. Múltkori beszámolómat azzal zártam le, hogy hétfőn fogászatra voltam hivatalos. Nem is maradt el a dolog, annak rendje s módja szerint ki is látogattunk Ike-kal Pestimrére, ahol dolgozik jelenlegi fogorvosom. Félhatra kellett érkeznem, de sajnos nem tudtam a pontos idő tartani, talán negyed órával később tudtam csak odaérni. Nagy problémát csak azért nem jelentett a dolog, mivel úgy sem kerül pontosan a beírt időben sorra az ember, mivel állandóak a csúszások. Jó háromnegyedórás várakozás után azért bejutottam. Egy letöredezett fogat vett kezelésbe a doki, és a kezelés végén egyértelmű volt a döntés: koronát kap a drága. No nem királyit, hanem csak egy amolyan fogkoronát, olyat, amelyet minden becsületben megsérült fog érdemel. Ez még mindig jobb, mint a húzás, azt hiszem ezel bárki egyet érthet. Hétfőn este tehát fáradtan értünk haza, így nem volt akadálya a nyugodt éjszakai alvásnak.

Jött a keddi nap, amely nem sikerült rövidebbre, mint az előző. Munka után fogadott mamikámhoz mentem, ahol egy beszélgetés volt a zenéről, pontosabban arról, hogy a keresztény ember hogyan is viszonyuljon isten eme csodálatos adományához, amely, bár kétségtelenül hatalmas ajándék az ember számára, mégis sajnálatos módon rosszul használjuk sokszor, csakúgy, mint mindenféle mást, ami elméletileg áldásul adatott. Beszélgetés után én nem mentem el a többiekkel, hanem marika meghívott vacsorára. Egy vegetárius étteremből szokott ételt hozni több napra, és abból kínált meg. Kelkáposztafőzelék volt, meg valami barátfüléhez hasonló tésztaféle, amely füstölt tofuval volt töltve. Mondhatom, nem lehetett panasz az ételre, szerintem fenséges volt, annakellenére, hogy egy deka húst sem tartalmazott. megint csak örömmel nyugtásztam, hogy azért egészséges vegán ételek jól készíthetők, de bizonyos az, hogy hozzáértéssel kell őket elkészíteni, hogy nemcsak egészséges, hanem ízletes is legyen. Sokszor ettem már olyan vegán kaját, ami lehet, hogy egészséges volt, ám ahogy szokták mondani, se íze, se bűze nem volt. Vacsora után még kicsit beszélgettünk, aztán elindultunk haza. majdnem tízóra volt, mire sikerült bevágódni isten által adott otthonomba.

A szerda megint csak nem volt rövid, tekintettel arra, hogy munka után nem hazamentem, hanem bibliakörre a gyülibe. Egy nagyon érdekes példázatról beszélgettünk, arról a példázatról, amelyet Jézus mondott el a hű és gonosz szolgáról. Értékes gondolatok jöttek felszínre, ismételten áldásokkal távozhattunk. Közben, amig ezeket a programokat sorolom, meg kell emlékeznem a munkáról is, amely igen csak kemény volt. Eléggé hajtottam, hétfőre Isten kegyelmének hála két személyes is sikerült, sőt, ami még csodálatosabb, Norbi, aki nem régóta van a cégnél, ugyancsak prezentálni tudott két tárgyalást. Nem kis dolog ez, mivel tényleg, egy-két hete kezdett csak aktivan dolgozni. minden elismerésem az övé, és minden hála Istené, aki ilyen módon mutatja meg mindenki számára kegyelmét és jóindulatát.

A csütörtök volt az a nap, mikor végre a munkahelyről utunk hazafelé vezetett. Képtelen voltam arra, hogy itthon bármihez is fogjak, így úgy döntöttem, pihenni fogok végre. Pénteken Vicához mentem, ahol egy jó adag tojásos nokedli várt, amit egyik gyülekezeti testvérünktől kaptunk még a szerdai bibliakörön. vacsora után olvastunk egy olyan könyvet, amely a párkapcsolatokról szól. Csak a bevezetést és az első fejezetet olvastuk el, de máris világossá vált, hogy ez a köny számunkra igen csak fontos és érdekfeszítő olvasmány lesz. Egy huszadik század végén élt hívő ember tapasztalatai ezek, amelyeket abbéli szolgálatában szerzett, melyet házasokért és házasság előttiekért végez. Szerzőnk kimondja, hogy olyan bibliai tanácsokat alkalmazott a gyakorlatban, amelyek kétségtelenül működőképesek. Isten szavát ma az emberek különösen is szeretik felülbírálni. Az a szó, amely pedig az ember örök alapja kellene hogy legyen, ma is, mint mindig a támadások keresztüzében van. Azért fogjuk érdeklődéssel olvasni ezt a könyvet mi ketten, akik bár még házasok nem vagyunk, de mindenképpen komoly kapcsolatban vagyunk egymással, mivel szeretnénk még komolyabban meggyőződni arról, hogy csakis a Biblia az a könyv, amelyre építeni lehet és kell ebben a teljesen kifordult és megzavarodott világban. Isten volt az, aki megadta az embernek a társkapcsolat lehetőségét, így nyilván - hitem szerint- ő tudja, hogy hogyan is kell ezzel az édeni ajándékkal élni. olvasás után még kicsit beszélgettünk, s közben hálát adtam a szívemben, hogy Isten Vica lényévelm megismertetett. Boldognak éreztem magam, hogy őtismerhetem, és csak azt kívántam, hogy mindig és minden körülmények között boldoggátudjam őt tenni. Azt hiszem, egy igazi párkapcsolat lényege ez: a másikat boldoggá tenni a szó minden értelmében. Sokan akkor követnek el hibát a párkapcsolatban, amikor csak és kizárólag azt várják el, hogy a másik, akit megszeretnek, őket tegye boldoggá csakis, anélkül, hogy törekednének arra, hogy ők is hasonlóképpen cselekedjenek. Az ilyen egyoldalú kapcsolatok pedig rend szerint megfakulnak, rosszabb esetben meg is romlanak. Tudom, hogy sem Vica, sem pedig én nem vagyunk tökéletesek. De azt is tudom, hogy kérni fogjuk istent, hogy ő segítsen abban, hogyha kell, még énünket is letudjuk tenni azért, hogy egymást boldoggá tegyük. Én legalábbis mindenképpen ezt szeretném, és úgy érzem, Vica is. Ebbéli szándékunkat pedig a mi teremtőnk és megszentelőnk áldja meg!
Bár péntek este tíz körül sikerült lefeküdnöm, szombat reggel nyolckor mégis alig tudtam kivakarni magam az ágyból. Nehezen bár, de összeszedtem magam, és elindultam a gyülibe. Hálaadó istentisztelet volt, így a szokottnál ünnepélyesebben nézett ki a gyülekezeti terem is. A délutáni alkalom után még maradtunk néhányan fiatalok, mivel pár ember szülinapját ünnepeltük meg egy szolid sütizéssel. Mi Vicával nem maradtunk sokáig, mert eléggé fáradtak voltunk. Út közben aztán Tél tábornok elkezdte mutatni nagy erejét alapos hózáporok formájában. Kicsit kellemetlen volt az erős szél és a heves hózápor. Ike is jó alaposan megázott, úgyhogy mikor megérkeztünk, alapos alváztörölgetés következett.

A vasárnapi nap sem volt laza, mivel délután a Káldi utcába kellett menni. Még annyi tartozik a krónikához, hogy ike fájlalni kezdte a bal fülét, pontosabban vakarni, és ez némi aggodalomra adott okot, mivel többször fel is sírt, amikor vakarta. ezért úgy határoztam, hogy ma elviszem őt Pestimrére, az ottani kisállatklinikára, ahova amúgy is járni szoktunk. A nagy hóesés közepette tehát ma délután el is jutottunk oda, és a doktornő meg is nézte a kölök fülét. Kis gyullatást valóban felfedezett a fülkagyló külsején, de belül a hallójáratban semmi gondot sem talált. Kapott Ike néhány gyógyszert, ezen kívül még zöldkagyló kivonatot is felirattam neki, amit időnként kúraszerűen adok azért, hogy ízületei megfelelő állapotban legyenek, tekintettel arra, hogy az én nagy fiam már elmúlt biza tízéves, és az ízületekre ilyen korban már fokozottan kell figyelni.

Az állatklinikai látogatás után hazaindultunk végre. Elengedtem itthon Ike-kot, aki miközben elvégezte dolgait, jól meghembpergett a néhány centis hóban. megérkezés után felmostam a lakást, előtte fel is porszívóztam, majd kaja, aztán fürdés.

most pedig itt kopogom ezeket a sorokat, miközben elmúlt éjfél, akár hogy is nézem. Tél tábornok pedig itt bojong a kertek alatt, mutatván, hogy az ő ideje most érkezik el. Nem baj, tisztelt tábornok úr, azért jól megleszünk egymással,, mert ő exelenciájának hárhom hónapos uralmát nem nézem rossz szemmel!!!