2010.01.30.
Durgi
Nagyjából másfél hónap erőfeszítése, éjelekbe futó tanulás után elmondhatom, hogy befejeztem első félévemet Károli Htk-n, vallástanár masterképzésen. Ez azonban nem az én dicsőségem, hanem egyedül Istené. Mikor már úgy éreztem, hogy végáláson vagyok, mindig adott erőt, kitartást a továbbiakhoz. Így esett tehát, hogy 4,3 lett az átlagom. Az átlagnál azonban fontosabb a tudás, amit tanáraimtól szerezhettem, valamint az, hogy ismét egy olyan évfolyamba kerültem, ahol elfogadnak, és egy jó, összetartó közösség alakult ki. Képesek voltunk filozófiavizsga előtti este összegyűlni a Teologián egy teremben, és éjfélig gyűrni a tételeket, hogy ne érjen kellemetlen meglepetés. Most pedig fáradtan, de mégis hálával telt szívvel ülök szobámban, túl az első féléven.
Februártól hittancsoportot is tudok indítani, ami szintén nagy kegyelem. Sokminden történt, sok nehézség adódott, de még talpon vagyok, ha kissé meggyötörve is.
Amit az év elején célul tűztem ki, lassanként a megvalósulás talajára lépett. Elkezdtem a konfliktusos helyzeteimet megoldani. Nyilvánvaló, hogy ezeket a helyzeteket főleg akkor tudom megoldani, ha a másik fél is nyitott a békességre, de én megteszek mindent, ami erőmből telik. Fejlődésemben magamtól nem juthatnék előre, ez bizonyos. Próbálom ledobni a Pál Apostol által emlegetett Óembert, hogy felöltözhessem az Újembert, aki majd talán tisztább lesz, mint az, aki most vagyok.
Holnap elméletileg a kispesti gyülekezetben kellene szolgálnunk Zolival, de a havazás kétségessé tette a dolgot, hiszen ha még éjszaka ráesik, akkor nem tudni, hogy Zoliék hogyan jönnek fel a kisbusszal. ÉN egyet tudok, hogy szolgálatra lettem elhívva, ezért élek. Ha adatik más ebben a földi létben, annak csak örülni fogok, de várni immár nem várok semmit. Az emberi váradalmak jórészt csalódásba futnak egy idő után. Természetesen egy váradalom majd beteljesül, ám az nem emberi dolgok függvénye. Vannak olyan váradalmaim, melyek megkönnyítenék az életemet, például Hádész, de sürgetni nem lehet semmit.
Zajlik az élet tehát, én pedig próbálok lépést tartani.