Végignézve a 2010-es évben született blogbejegyzéseimen nem túlságosan meglepődve állapítottam meg, hogy a mindössze 17 írás felét sem teszi ki a 2009-es termésnek. Csábít a lehetőség, hogy ennek az okait elemezgessem és a tisztelt olvasók elé tárjam és még mindig nem döntöttem el, hogy megteszem-e. No, legyen elég itt, e szakmai blog keretei között annyi, hogy életem egyik legnehezebb éve ért véget alig másfél nappal ezelőtt, ugyanakkor egy nagyon szép, szakmai szempontból sikeres és személyes vonatkozásában sem érdektelen esztendőtől búcsúztam el.

Nem vagyok azonban biztos abban, hogy a blog szempontjából vége lenne a tavaly gyakori kihagyásoknak, témahiánynak és hasonlóknak. Nem tudom, hogy azért írtam-e keveset, mert nem voltak témáim, vagy egyszerűen csak nem volt kedvem és energiám egy-egy cikkbe rendezni az élményeket, amik értek. Így szállt el több bejegyzés ihlete is, pl. a tokaji nemzetközi sporttábor összefoglalója vagy a sikerről szóló elmélkedésem.

Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a 17 bejegyzés témakörében jórészt az akadálymentesítés köré rendeződött, legyen az ténylegesen a fizikai és infókommunikációs akadálymentesítés témája pl. a bécsi útinaplóban, a "Példásan akadálymentes" sorozat elindításában, az OTP bank honlapjáról szóló cikkben vagy a bíróságok akadálymentesítését taglaló postban. Ugyanakkor több cikket szenteltem az akadálymentesítés tág értelmezésének is tekinthető szemléletformálásnak is, pl. a "Kézzel látók" programról szóló bejegyzések vagy a Kézzel Fogható Alapítvány bemutatkozó rendezvényének beszámolója.

És hogy mi lesz idén? Ígérni tehát semmit nem merek, de az biztos, hogy a blogírást nem áll szándékomban abbahagyni, még ha tartok is párhónapos szüneteket.

A Vakinfó valamennyi olvasójának ezúton kívánok sikerekben, boldogságban, szeretetben és humorban, no meg az itt szerzett élményekben gazdag 2011-es esztendőt!