Itt vagyunk egy új esztendő elején, és én december 23 óta egyáltalán nem írtam semmit. Hogy mi is történt azóta?

Nos, természetesen, mint mindannyiunk, úgy én is megélhettem az ünnepeket. Karácsonykor nagy rohanás a rokonságnál, huszonötödikén apáméknál voltunk, míg huszonhatodikán Pomázon, ahol vica rokonságának egy része él. Huszonnegyedikén nem voltunk sehol, azt együtt töltöttük. az ünnep után kissé nyugodtabb időszak következett, ami jól is jött, mert cseppet sem volt egyszerű ez az ide-oda való rohangálás.

A két ünnep közötti időszak legjelentőségteljesebb eseménye az volt, hogy megérkezdtek az új gépek. Én egy asztali gépet rakattam össze egy haverommal, míg Vicának ugyancsak ennek a havernak a segítsége álltal vettünk egy laptopot. Nos mindkét gép megérkezet, szilveszter előtt egy nappal ide kőbányára. Asztali gépem igen jó, üröm az örömben, hogy a feltelepített xp-ben az internet explorer hetes van, ami annyira minősíthetetlenül lassú, hogy már-már a használhatatlanság határát súrolja. Fogalmam sincs, hogy lehetne leszedni, mivel a vezérlő pult megfelelő helyén a programok között nem szerepel, így egyenlőre ez titok marad a számomra. egy biztos, microsofték leggagyibb programját vagyok kénytelen használni minden nap. Kriminális, használhatatlan!

Az év utolsó napján délután négyórára gyűltünk össze a Kerékgyártó utcában, ahol hálaadó istentiszteletet tartottunk. sok szép szolgálat volt, isten kegyelmének hála én tarthattam az igeszolgálatot. Ilyenkor a világ mulat, s megpróbálja a figyelmét elterelni a problémákról. isten gyermeke azonban emlékszik a sok tapasztalatra, melyet az ő teremtőjével és urával szerzett. ilyenkor jó felidézni azt az áldott függést, amely istennel szemben van. Mózes könyvéből idéztem a testvéreknek azt, amikor arról beszélt a népnek, hogy bár negyven évig a pusztában voltak, ruhájuk még sem kopott meg, lábuk sem dagadtt meg, mivel Isten kegyelmes és irgalmas volt hozzájuk. Bizony, sokszor a mi életünk is a folytonos megfelelések és rohangálások által pusztává válik. Ám ha tudunk időt fordítani az elmélkedésre, az elcsendesedésre, arra, hogy emlékezzünk a mi jótevőnk irgalmára és kegyelmére, arra, hogy ő mindez ideig hordozott bennünket, akkor ezt a sivatagot, amelyet ez a vég felé rohanó világ jelent, talán oázissá tudjuk tenni. Az istentisztelet után szeretetvendégség következett, amely tényleg nagyon tartalmas volt. Miután mindenki lassan-lassan elszivárgott, csak néhányan maradtunk. Drága fogadott nagy mamánk, Marika mondott egy olyan imát, amely mintegy lezárta az évet, és megnyitotta az újat.

Az új esztendő első napjai nyugodtan és konszolidáltan teltek. Hétfőn pedig beindult a munka. igazából az első munkanapok jól teltek, valahogy nagy kedvet érzékeltem ahhoz, hogy dolgozzam. Isten kegyelmét látom ebben is. Tegnap pedig vakmissziónknak volt összejövetele, ahol sok mindent meg kellett beszélni.

Íme tehát, elkezdődött egy új év. Hogy milyen lessz, csak isten tudja. Én teljes szívből azért könyörgök, hogy ő Krisztus álltal tartson meg magának, és ne engedje, hogy az esetleges nehézségek elválasszanak tőle!!!!! A buék mozaikszó keresztény értelemben is létezik, ahogy azt egy nagyon kedves barátom messengerbeli személyes üzenetében láttam: Bízdd újra életed Krisztusra! Teljesz szívemből vágyom arra, hogy ennek az évnek is ez legyen a jelmondata: újra Krisztusra bízni az életemet, arra a csodálatos lényre, aki drága életével fizetett, hogy nekem, természet szerint használhatatlannak használható élete legyen. Dicsőség, tisztesség és hálaadás annak, aki szeretett minket, és megmosott az ő vére álltal!! Továbbra is hirdetni akarom: Krisztus győz, Krisztus uralkodik!! ámen!!