Helyzet az, hogy valóban elhanyagoltam utóbbi hónapokban eleinte oly lelkesen írt blogomat, de nem a magyarázkodás ennek a bejegyzésnek a célja, bár magam is meglepődtem, amikor megláttam, hogy milyen rég írtam az utolsó szösszenetet.
Igéreteket nem akarok most sem tenni, hiszen az ember miért igérjen olyanokat, amit esetleg később nem tart be.
Mondjam el, hogy mi történt Április óta?
Őrült hosszú lenne, talán csak annyit, hogy a nyár mint egy gyors szárnyú madár elröppent, volt benne egy csodálatos, bár sajnos nagyon rövid nyaralás, melyet szokásos módon ejtettünk meg.
Bátyámékhoz beszállásoltuk magunkat az ő Öttevényi házukba és innen indultunk külömböző kirándulásokra.
Majd a 3 hét szabi után újra elkezdődött a taposómalom.

Szeptembertől fiaimnak újra iskola, ebben különös, hogy Ákos most az idén 8-adikos, tehát nem mindegy, hogy hogyan tanul, mert ugye a továbbtanulás...
Az már szinte biztos, hogy szakközépbe szeretne menni és informatikai vonalon tanulni tovább.
Annyi kis kitérő a még a nyár elejére, hogy a bizonyítvány az sajnos nem olyan lett, amilyet én elvárnék, dehát ez a gyerek kívűl-belül hasonlít valakire, akit Kovács Ferencnek hívnak és akinek is majd csak a gyomaendrődi gimiben jött meg az eszejárása, amikor tisztalappal indulhatott.
Így hát csak annyit tudok mondani vele, mármint Ákossal kapcsolatban, hogy Marcsival segítjük, ahogy tudjuk és reméljük a legjobbakat.

Munkában is mennek a dolgok, bár Szeptemberben volt némi érdekesség, ugyanis OEP ellenőrzést kaptunk, ők pedig szerettek dolgokat nem rendbenlévőnek találni, még akkor is, ha a szabájok bevezetésekor nem igazán adtak ki direktívákat, meghát tudjuk, aki el megy ellenőrnek, az bármire is képes. :)
Így hát az osztály úgy nézett ki, mint egy felbojdult méhkas.
Mindenki jólértesült volt, de mégsem tudott senki semmit. :)

Szerdán, pedig Ákossal átbuszoztunk Csabára, mert drága idősebb gyermekem kitalálta, hogy ő most márpedig gitározni fog és ehez megtalálta az én régi nemhasznált kopott gitáromat, amelyet valami bolgár faipari szövetkezett készített még valamikor a 80-as években.(Mindent a retro jegyében :D) :DÉppen csak húr nem volt rajta már.
Vettünk hát húrt és így most egy apszolút kezdő gitáros borzalmaitól zeng a ház. :)

Napjaink tehát telnek, egyik a másikután, és iszonyúan fáradtan zárjuk le őket.

Egyébbként mondhatom, hogy alapvetően jól vagyok a bőrömben és minden harmónikus körülöttem.

[Mindenki tudja, hogy ennyi az egész.
Az élet, csak arasznyi repülés földtől a földig.
A világnak mindegy, hogy meddig élsz,
de neked és nekem ez most az egyetlen
az első és az utolsó bevetés!]

(Sztefanovity Dusán)