Nehéz de szép év volt a 2011-es, nem kevésbé szép, de egy kicsit talán kevésbé nehéz és megrázkódtatásokkal teli, mint a 2010-es. Zaklatottságból és újdonságokból természetesen most is kijutott bőven, amit a blogom igencsak változékony rendszerességgel megjelent bejegyzései is jól tükröznek. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy számomra 2011. a változások éve volt több szempontból is.

2011-ben összesen 8 bejegyzésem készült el a január 2-án írott évértékelést is beleszámítva, ami rendkívül kevés. Ugyanakkor úgy érzem, hogy az utóbbi írásaim a korábbiaknál alaposabb felkészülést követően kerültek összeállításra, az eddigieknél megalapozottabb szakmaiságon nyugszanak, illetve szerkesztettségüket tekintve is igényesebbek, persze az olvasók ezt nálam sokkal inkább hivatottak megítélni.

Munkámban a legfontosabb változás, hogy pályázati referensből 2011-ben a VGYKE szakmai vezetője lettem. Új pozíció ez, még mindig alakulóban lévő új feladatokkal és felelősségekkel, ami bár nagy változást hozott, fokozatos kialakulása miatt ennek a változásnak a mikéntje és pontos kezdete mégiscsak nehezen megfogható számomra.

Magánemberként nem kevés dolog történt velem 2011-ben, amik azonban nem tartoznak a szakmai blog tematikájába, de most, az évértékelés apropóján, hadd ejtsek ezekről is pár szót.

Talán a legfontosabb, hogy bár még 2010. végén új otthonom lett, ennek igazi megélése 2011-ben várt rám. Ez a helyzet eleinte lelkesített és energizált, később érezhetően boldogabbá és kiegyensúlyozottabbá tett. Új, csupa szín és napfényes lakásomban a mindennapok is színesebbé, vidámabbá, energiával telibbé váltak, nagyon megszerettem a környéket, élvezem, hogy a munkahelyem közelebb, a boltok viszont kissé messzebb vannak, hogy a harmadik emeleten egész nyáron tárva-nyitva lehet az ablak, hogy mindig besüt a nap, azt viszont már kevésbé, hogy nyáron akár 32 fok is lehet a lakásban, amivel már a légkondi se nagyon tud megküzdeni. Összességében tehát nagyon szeretek itt lakni és ez az életem sok egyéb területére is nagyon pozitívan hat.

Ugyancsak 2011-ben lettem valóban diplomás ember, mivel a még 2010 novemberében leadott szakdolgozatomat januárban megvédtem. A tanulást természetesen 2011-ben is folytattam, a lexikális tudás megszerzésénél azonban sokkal fontosabb szerepet szántam személyes fejlődésemnek, önismeretem elmélyítésének. Még 2010 decemberében indult az a 150 órás individuál pszichológiai önismereti csoport, amibe bekapcsolódtam, és aminek 15 alkalmából már csak kettő van hátra 2012-ben. Sokat köszönhetek ennek a csoportnak, de sok más élethelyzet is alkalmat adott a magamban való elmélyülésre és arra, hogy felfedezéseimben mások is támogassanak, akiknek itt most név nélkül, de teljes szívvel mondok köszönetet!

2011-ben több alkalmam is volt használni neméppen magabiztos, de fejlődőképes angoltudásomat, többek között a májusban Balatonfüreden megrendezett Sol World 2011. szakmai konferencián, illetve decemberben Brüsszelben a fogyatékos emberek világnapja alkalmából megtartott szakmai rendezvényen, melyen a magyar látássérült embereket tulajdonképpen én képviseltem a FESZT-en keresztül, ami nagy megtiszteltetés volt számomra. Erről a konferenciáról még tartozom olvasóimnak egy beszámolóval, remélhetőleg január folyamán ez el is készül.

2011-ben végérvényesen eldöntöttem, hogy a fogyatékosügyön túl létezik számomra más, új hivatás is: a szervezetfejlesztés. A döntés sikeréhez azonban még szükségem van valamilyen szakmai képzettségre és gyakorlatra, de leginkább hitre és erőre, hogy mindezt megvalósítsam. Vajon 2013-ban miről fog szólni a szakmai blogom?

Az elmúlt évben másik nagy találkozásom a sporttal esett meg, egyre aktívabb tagja lettem a Látássérültek Szabadidős Sportegyesületének, bár sajnos az év vége felé besűrűsödött munkahelyi feladatok miatt csak ritkán jutottam el a sportfoglalkozásokra. Ennek a lelkes kis csapatnak köszönhető, hogy 2011-ben sok év után újra belekóstoltam a futás szépségeibe, néhányszor bementem a közösségi helyiségbe eddzeni az ottani kondigépeken, kipróbáltam a hastáncot és tettünk néhány klassz túrát, köztük egy 11 km-es teljesítménytúra is volt május 1-jén, ami folyamatos esőben zajlott és pont ettől vált maradandó élménnyé. Olyan újdonságokat is kipróbáltam 2011-ben, mint a vitorlázórepülés és a spinning, és jártam kalandparkban is, amiről szintén olvashattatok itt. Ha egyáltalán teszek újévi fogadalmat, merthogy nem szoktam, akkor a sport rendszeres visszahozása az életembe biztosan ezek között lesz, mivel tavaly megéreztem, milyen kiegyensúlyozottságot és energiát ad a jóbarátokkal közösen végzett rendszeres testmozgás és előtte vagy utána egy-egy jó beszélgetés.

2011. a nagy találkozások és új barátságok éve is volt számomra. Örömmel fedeztem fel a találkozások örömét, a rendszeres közös kávézások és beszélgetések élményét, és végre igazán elhittem az emberi, baráti kapcsolatok fenntartásának fontosságát.

Bővelkedett ez az év életreszóló, meghatározó élményekben is. Ilyen volt a már említett Solworld konferencia, a szintén említett vitorlázórepülős kaland, valamint életem első és eleddig utolsó valódi zenekari szólóénekesi szereplése az SZMT éves konferenciáján.

Nem volt túl szívderítő hír, hogy 2011 végén, egy hónapon belül két szerzőtársam, Áron és Réka is búcsút mondott a Vakinfó blognak és írói pályájukat máshol folytatják. Ez a két búcsú engem is gondolkodásra késztetett a "hogyan tovább"-ról, az érvek azonban egyelőre még inkább a maradás mellett szólnak.

Egy kolléganőm azt javasolta, hogy újév alkalmából fogadalmak tétele helyett inkább írjuk le, milyen életet szeretnénk 2012-ben. Lehet, hogy igaza van? Én, azt hiszem, ki fogom próbálni. A blogolás biztosan szerepelni fog benne, de azt nem ígérhetem, hogy rendszeresebben fogok jelentkezni, mint tavaly.

Köszönöm mindenkinek, aki hűségesen figyelemmel követte írásaimat és azoknak is, akik valamilyen témában az interneten kutatva találtak rám és vették fel velem a kapcsolatot! Minden kedves olvasómnak ezúton kívánok sikerekben, örömökben és egészségben bővelkedő 2012-es esztendőt!