Minden évben elérkezik az az évszak, amely hideget és havat hoz országunkra. Szinte fáj kimenni az utcára, mert fullánkjával mardos a hideg, az emberek hangulatára is kihat a zord idő. November végén elkezdődik a karácsonyi őrület, a Tv és rádió a reklámokat harsogja, melyek vásárlásra ösztönzik az embert. Az ünnepi készülődés helyett a feszültség tölti el a szíveket. Halk zörgetés hallatszik, de a világ zaja elnyomja hamar. Ki zörget? Ki szeretne bebocsátást nyerni a szívünkbe? Az a valaki, aki életét adta a mi bűneinkért, akinek vére által megköttetett az Újszövetség immár az egész világgal. Bizony, elérkeztünk ismét Advent ünnepélyes időszakához. Itt az idő ismét az elcsendesedésre, mert az Advent eljövetelt, várakozást jelent. Méltóképpen kell várni nekünk hívő embereknek Jézus születésének ünnepét. Természetesen tudjuk, hogy Jézus már megszületett, de életünk része a várakozás a második eljövetelre is. Várakozhatunk arra is, hogy a mi szívünkben valóban megszülessen Karácsony ünnepén az a kisded, akinek nem volt helye egyik szálláson sem. Vajon a mi szívünkben van hely a számára? Engedünk a halk zörgetésnek, vagy csak a dörömbölés jut el a tudatunkig, melyet a gonosz művel? A sok reklám őrülete mellett kihívás elcsendesedni és elmélyülni lelkünk legmélyebb bugyraiban. Képesek vagyunk-e ajándékok vásárlása nélkül lélekben készülni az ünnepre? Nos Advent időszaka lehetőséget nyújt erre mindenkinek. Rajtunk áll, hogy mivel töltjük meg.

Hallani bizonyos vallási irányzatok képviselőitől, hogy a Karácsony nem biblikus ünnep, de Reformátusként vallom, hogy az. A dátum nyilván emberek által kijelölt, de akit ünneplünk Ő az Alfa és omega. Az Advent időszakának is van létjogosultsága ünnepköreinnkben, hiszen lukács Evangéliumában olvashatjuk Jézus születésének előzményeit. Talán elég, ha Mária látogatására gondolunk Erzsébetnél. Megmozdul a magzat Erzsébet méhében, hiszen megérezte az Úr jelenlétét. Ezt az időszakot akkor is a várakozás jellemezte, ahogy most mi is várakozunk itt és most. Várunk arra az ünnepélyes napra, amikor emelkedett lélekkel, tiszta szívvel gondolhatunk Jézusra, az ő születésére. Nem kellene tehát elvenni Advent és Karácsony ünnepi, emelkedett légkörét az emberektől, mert van bibliai alapja.

Az én első adventi vasárnapom Zsuzsiéknál telt, ahogy az egész hétvégém. Szombaton mentem át hozzájuk. Utazásomat beárnyékolta a tény, mellyel a 22-es buszon szembesültem, hogy bizony otthon hagytam a telefonomat, tehát nem tudtam szólni Zsuzsinak, merre is vagyok. Egy kedves utastárstól kértem egy félperces hívást, melynek során szóltam Anyukámnak, hogy jelezze Zsuzsinak, hogy mi történt, de már a buszon vagyok. Csak is magamnak köszönhetem, hogy kb fél órát fagyoskodtam, csak Hádészt sajnáltam, mert miattam neki is várakoznia kellett a hidegben. Tanulság? Ötször is megnézem, hogy beraktam e a mobiltelefont a táskámba.

A hétvége további része meghitten telt, Zsuzsi szülei is nagyon oldottak voltak. tegnap társasoztunk is, ami jó hangulatot teremtett köztünk, jókat nevettünk. Én vesztettem, de nem ez volt a lényeg. Jó volt együtt lenni és hosszú idő után ismét láthattam Zsuzsit. Advent időszaka tehát nálam egy meghitt vasárnappal kezdődött el. Kívánok mindenkinek áldott készülődést az ünnepre felekezettől függetlenül! A világ csábításain túl fedezze fel mindenki az igazi értékeket!