Sok szünet után újra itt
Tegnap volt Endykémmel a vizsgám, ami sztem szar volt, de ha tökéletesen megfeleltet kaptam, akkor csak is jó lehetett. Reggel kicsit hamarabbi helyi busszal mentem ki a buszállomásra, így várhattam fél órát a 10:30 - as távolságira.
Kb 11 körül értem be, és mint mindig már a megszokott padra ültem le.
Várok, várok, de nincs ott semki - még jó hogy meg van a tájékozódás tanárom száma, így hát felhívtam. Hívás után pár percel meg is érkezett, és átmentünk a másik oldalra, ahol el szoktam engedni a kutyusomat. Addigra már a kiképzőm felesége Judit is ott volt aki a kamerás volt. 12 - re volt megbeszélve a vizsga, de a vizsgáztatók még nem érkeztek meg. Átmegyünk a másik oldlara - mivel ott is van parkoló, és lám lám ott vannak. Két fiatal lány volt akiket már a Csepeli suliból ismertem, meg egy elgé idős hapi aki elvileg az Eltén dolgozik - ő hozta a kemrát, meg ős is vizsga biztos. Előszőr megbeszéltük, hogy mi hogyan lesz meg stb. Ezután elővették a három boritékot, amiben a három utvonal közül egyet kellet választanom. Mivel a bal oldalt szeretem, ezért a bal oldalit választottam, de ezzel megszívtam. Pont azt választotam amit nem akartam, de az is tudom. Az utvonal előtt még volt ültetés - fektetés - állítás - ami ment is, de volt egy cucc amiről tudtam, hogys nem fog sikerülni. A kutyust ki kellett kötni - ami szerintem nagy hülyeség, meg le kellett fektetni. Oké ezt megcsináltam, el is megyünk jó messze, de amikor vissza érünk érzem, hogy áll. Ezután elindulunk az Aguszta fele, és megérkezünk a buszállomáshoz. Tudni illik, hogy a 10 - es busz amivel ki leeht oda menni fél - kor meg órakkor jön. Megkérdezek egy másik emberkét aki vár a buszára, és mondja, hogy most ment el. Ez egy kicsit szar helyzet volt, mert csak fél órát kellett várni a forróságban, és még árnyék se volt - napszúsárt is kaphattam volna. A megállóban kicsit bepánékoltam, mert bárkit kérdeztem annak a busza két perc mulva meg is érkezett, de egy kedves hölgy szólt, amikor megjött a 10 - es. Végre megjött a busz, fel is szállók, a 4-es helynél le tudok üllni, kutyi is betoldat. Megérkezünk, megyünk az agusztánál, és az egyik fellépőnél nem akart megállni, de hála istennek észre vettem. Megáltam, és vissza húztam, azután bottal megmutattam neki, de a kövinél már simán megállt, ugy ahogy tanultuk. Bent a korházi épóletben még lécsőzni is kellet, de hála istennek most nem jött elő a lépcsőiszonyom szépen felmentünk, meg le is jöttünk, Vissza fele előszőr még elmentünk a Fehét bot alapítványhoz, ott megnézték a felvételt, és fél óra múlva meg is mondták az eredményt.