Kedves Olvasó!

Régen nem írtam, mert rengeteg egyéb dolgom volt, mely időt követelt, és most is zajlik az élet. Most viszont megint tervbe vettem a rendszeres blogírást. Mindenekelőtt egy általam újonnan felfedezett vakügyi segédeszközről szeretnék beszámolni, és ajánlani, ez pedig a zenélő bili.

Jelentem, Sándor szobatiszta lett. Mindez úgy történt, hogy úgy határoztam, elegem van a pelusmosásból, mivel textilpelust használtunk jórészt, mert úgy gondoltuk, az környezettudatosabb, és nemes egyszerúséggel levettem a pelust fiamról, lesz, ami lesz.

Mindez nemigen tetszett neki, de én már nagyon untam a pelusozást, és tudtam, hogy tudja, mikor kell neki, mert kaki és pisi előtt is mondja már egy ideje, hogy most fog jönni a termék, csak a bilire vagy wc-re ülés ellen tört ki mindig tiltakozásbam, mondván, ő a pelusba szeretne kakilni és pisilni.

Megoldásként kitaláltam, ha a kaki elhelyezésében való beleszólással van gondja, akkor válasszon ő egy bilit, én megveszem, bármilyen is tetszen neki, a cél érdekében mindent. Választott is egy rózsaszín Lambadát játszó bilit. Mikor mondtam, hogy elvisszük, az eladó megkérdezte, tudom-e, hogy a rózsaszín lányoknak való szín. Mondtam, tisztában vagyok a rózsaszínnel, és a hozzá kapcsolódó sztereotípiákkal, de a fiamnak ez tetszik, és megbeszéltük, hogy amit választ, megveszem. A bilit igen félve vettem meg, és próbálom nem kivinni az udvarra, hogy a szomszédok is láthassák. Néha ezt ugyan nem tudom megakadályozni, mert Sándor szeret az udvaron bilin öcsörögni. Mikor a bilijét Zsuzsika néni a szomszédből először látta, szívesen belenéztem volna a fejébe, mit gondolhat. Fiam választása viszont a színtől eltekintve jobb nem is lehetett volna.

A boltban még nem tudtam, mennyire hasznos segédeszközhöz jutottam. A bili ugyanis elkezd zenélni, ha végtermék kerül bele, és addig zenél, míg ki nem öntöd és szárazra nem törlöd. Ez igen nagy áldás, mert nem feledkezhetsz meg a végtermékről, és mikor a gyerek magától ül rá az edényre, akkor is tudod, hogy valami belekerült. A bili jelez, és nem hagyja elfelejteni, hogy ürítésre szorul.

Az üröm az örömben csak annyi volt, hogy a fiam által választott eszköz az olcsóbb fajtából való, s mint ilyen hamar el is romlott, és meglehetősen következetlenül működik. Ismerősnél láttam azonban drágább változatot, és az már egy éve megbízhatóan teljesít. A tulajok ott nem vakok, de mivel sok gyerek van, ők is hasonló megfontolásból igen hasznosnak ítélték a szerkezetet, bár nem kívánatos mellékhatása, hogy a játszott dallam egy idő után meglehetősen idegesítő.

A szobatisztasági projekt pedig rendben lezajlott, egyenlőre csak nappalra ugyan, mivel közös ágyban alszunk, és nem találom a gumilepedőimet, melyeket még gyerek születése előtt kaptam a Motiváció Alapítvány költözésekor, nem vetem még a bátorságot több reggeli száraz pelus ellenére sem az éjjeli pelenkátlanságnak. Na, majdcsak előkerülnek a lepedők, vagy bevállalom az esetleges vízágyat, vagy fiam fogja mondani, már éjjelre sem kér pelenkát. Melyik fog megesni, majd az idő eldönti, az eredményről pedig beszámolok.Én a második variációra tippelek.