Életesélyeinket már a születéskor számos tényező befolyásolja. A koraszülöttként és gyenge látással érkezett B. Seregi Andrást odaadó szülők várták, akik a hátrány leküzdéséért tudatosan megtettek mindent. Olyan szemlélettel nevelték gyermeküket, hogy felnőttként se rettenjen meg az élet kihívásaitól, sikeres és boldog emberré váljon. Hogy ez mennyire sikerült, azt ítélje meg az olvasó: íme, András receptje.

Diákévek
A művészeti pályán dolgozó szülők B. Seregi Andrást normál zenei általános iskolába íratták be, ahol két osztályt el is végzett. Azonban hamar felismerték, hogy gyermeküknek akkor tesznek jót, ha átviszik az, akkor még a zuglói Szőnyi úton (ma a Miskolci úton) működő Gyengénlátók Általános Iskolájába. Az idejáró diákok az 1970-es évek végén is – azóta meg még inkább – olyan személyi és technikai segítséget kaptak és kapnak, melyek könnyebbé tették számukra az ismeretek elsajátítását.
Az általános iskolai tanulmányok befejezését követően Andrást a Teleki Blanka Gimnázium esti tagozatára viszi az útja. A rögösebbet választotta: a kizárólag látássérülteknek indított osztály helyett a látókkal integrált tanulást választotta.
Mindössze 15 éves volt, amikor mint derült égből a villámcsapás az egyik szemén levált a retina. Orvosai későn ismerték fel a bajt, így erre a szemére elveszett a látása. A természet azonban kegyesnek bizonyult: megmaradt szeme kettő helyett látott. Igyekezett így is boldogulni a gimnáziumban, ahol komoly segítséget kapott tanáraitól, padtársától és barátaitól. Végül 1992-ben sikeresen leérettségizett.
A kisgyermek korától nagy szerepet játszó zenetanulásnak sem fordított hátat. Gimnazistaként magánúton tanulta a könnyűzene fortélyait Bergendi Istvánnál és Stark Tibornál, míg a klasszikus zongorázás alapjaira Németh Tamás vak zongoraművész oktatta. Ezekben az években alakította meg első zenekarát, mely formáció ma is létezik, a közelmúltban ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját. Éveken át dolgozott a zenekarral, de idővel felütötte fejét a rosszindulat és a személyeskedés, és ekkor kilépett.

Felnőtt évek
Az érettségit követően édesanyjával közösen létrehozott egy vállalkozást. Szórólapok és névjegykártyák szerkesztésével kezdték, ma már a 4. Metró építéséről készítenek videó összefoglalókat és küldik ki havonta Párizsba. Az eredeti hivatásához, a zenéléshez sem lett teljesen hűtlen. Muzsikus barátjával régi úttörő dalokból készített modern hangvételű és hangszerelésű hanglemezt, melynek készítése során közelebbről is megismerkedhetett az egykori Úttörővasúttal. Gyakran zenéltek a kisvasút különféle rendezvényein is, mint pl. gyermeknapon, Mikuláskor stb. Annyira érdekelte a kisvasút világa, hogy 2000-ben megszerezte a kisvasutas végzettséget. Tanfolyamon vett részt együtt a többi, jóval fiatalabb társával és a végén levizsgázott. Ezzel egy régi álma teljesült: látásfogyatékossága ellenére teljes értékű tagjává vált a kisvasutasok közösségének.
Komoly változást hozott életében az informatikával való megismerkedés 1995-ben. Egy látó informatikus megtanította az alapokra, majd saját erejéből, autodidakta módon fejlesztette tovább ismereteit.

Munka és hobbi
2004-ben váratlanul újabb sorscsapás érte: az addig funkcionáló szemén zöldhályog alakult ki. A kór túlságosan agresszívnak bizonyult, rövidesen csak a fénylátása maradt meg. Kilátástalannak tűnt számára az élet, de nem adta fel. Ekkor "fertőződött meg" igazán az informatikával. Rátalált a JAWS for Windows képernyőolvasó programra, melynek segítségével ismét kitekinthet a világra. B. Seregi András ma már – látás nélkül is – önállóan dolgozik, munkája egyben a hobbijává is vált. Számára a kikapcsolódást is a munka jelenti.
A párja tolerálja munkamániáját, András pedig hálás azért, hogy egy ilyen társ szegődött mellé.