Június 5-én szokatlanul nagy nyüzsgés fogadta a budapesti Vakok Iskolájába látogatókat. Az Óvoda környezetében, az udvaron és az intézményt körülölelő utcákon picike gyerekek, óvodások, 1-2. osztályosok rótták köreiket, ki bottal, ki hulla-hopp karikával, mind ugyanazon cél felé, népes kíséret, szülők, testvérek, barátok társaságában.

Verseny színhelye volt az intézmény és környezete péntek délelőtt:
2. alkalommal rendezte meg a Vakok Általános Iskolája óvodai tagozata hagyományossá váló családi közlekedési versenyét, ahol a kicsinyek több kategóriában mérhették össze tudásukat, s bizonyíthatták a tanév során szerzett tájékozódási és közlekedés-technikai ismereteiket, majd élvezhették Földi Lehel, egykori kollégánk és barátai népzenei koncertjét és moldvai táncházát.

Verseny volt ez a javából!
A díjazottak az értékes ajándékok mellett élsportolóknak kijáró elismerést, egyedi dombornyomott érmeket is kaptak teljesítményük elismeréseként, s felállhattak a dobogóra fátyolos tekintetű szüleik, testvéreik, tanáraik előtt.
Akik lecsúsztak a dobogós helyezésről, szintén értékes jutalmakat kaptak, de sajnos olyan komoly küzdelem folyt a jó helyezésekért, hogy sokan csalódottságukban könnyeztek még napokkal a rendezvény után is, ha említésre került az esemény. Ezek a könnyek arról árulkodnak, hogy a gyerekek kemény küzdelmet folytattak a győzelemért, fontos volt számukra a részvétel, a versenyt sajátjuknak érezték, nem csak egy iskolai feladatnak a sok közül.

A rendezvény tekintélyét és az eszközös közlekedés elfogadottságát növelte (mind a szülők, mind a rendezők szemében) az a kiegészítő program, ahol az intézmény vezetői és a gyerekek hozzátartozói is beállhattak a versenyzők közé, és tréneri instruálás mellett kipróbálhatták a lefedett szemű közlekedést.
A szervezők nagy örömére integrációban tanuló kisdiák is indult a versenyen az Ajtósi Dürer sori intézmény 24 tanulója mellett.

A szervezők ezúton is köszönik a program pénzügyi hátterét biztosító Látó-tér Alapítványnak, és az önkéntes segítőknek az együttműködést, és remélik, hogy egy év múlva ismét együtt szurkolhatnak majd a családokkal és tanáraikkal a vak kisgyermekekért.