Tiltakozás a Vakság című film ellen
2008.10.30. 
bcs
Amerikai vak emberek tiltakoznak a José Saramago Vakság című regényéből készült film ellen.
Szerintük az alkotás sértő módon, egyfajta "szörnyetegként" ábrázolja őket. A vakok azzal fenyegetőznek, hogy körülveszik az Egyesült Államok 21 államában azt a 75 mozit, amelyek a hét végén bemutatják a filmet.
A Nobel-díjas portugál író megalapozatlannak és értelmetlennek találja a megmozdulást, hiszen a tiltakozók olyan alkotásról nyilatkoznak, amelyet sajnálatos módon nem láthattak.
Hozzátette: "a butaság nem tesz különbséget vakok és nem vakok között", és szerinte a tiltakozás egy, a semmiből táplálkozó, rosszkedvű megnyilvánulás csupán.
Az Egyesült Államokban 1998-ban megjelent regény annak idején több mint egymillió példányban kelt el.
A Vakság (Blindness) története úgy indul, mintha szokványos, pazar eleganciával megírt horrortörténet, enyhén misztikus krimi lenne. Egy férfi elveszti a látását, megvakul, látszólag minden ok nélkül, ám talán autója lehet a "bűnös" benne, mert az azt ellopó tolvaj is, az őt megvizsgáló szemorvos is elkapja a bajt, sőt mindenki, aki egyikükkel vagy másikukkal akárcsak felületesen is, de érintkezik. A vakság járványszerű gyorsasággal terjed, és a hatóságok természetesen úgy lépnek fel vele szemben, mint járvány esetén szokásos. Vesztegzárat állítanak, internálják az egyre gyarapodó számú vak férfiakat és nőket. A történet innentől - anélkül, hogy az író erőszakosan torzítana stílusán vagy elbeszélésmódján - egyre inkább Camus Pestiséhez kezd hasonlatossá válni.
Saramago a TSF portugál rádióállomásnak úgy nyilatkozott, a regény allegorikus története és filmadaptációja ma is aktuális témát feszeget.
A filmet a brazil Fernando Meirellles (Istenek városa, 2002) rendezte.
Kapcsolódó blogunk: Vakhorror bcs
A regény kikölcsönözhető az MVGYOSZ hangoskönyvtárából, vagy megvásárolható síkírott formátumban a Bookline-on.
Hozzászólások
A filmet pár perce fejeztem be, és annak ellenére, hogy tényleg vannak benne felkavaró részek, összességében nekem tetszett, főleg a vége, és az egyik mellékszereplő akit Danny Glover formált meg, mert végül ő összegzi a lényeget a néző számára.
.
Az az állítás, miszerint a vakokat szörnyetegként állítaná be a film, teljesen fals, ugyanis inkább azt mutatja, be, hogy "átlag emberek" egy csoportja, hogyan élné meg a látás hirtelen elvesztését, és hogy szűk helyre összezárva, kényszerből, elégtelen ellátás mellett, az alapvető emberi bánásmódtól megfosztva, mennyire kifordulhat bárki magából. Szerencsére azért nem ez az egyetlen dolog amit bemutat a film, a vége kimondottan felemelő. :)
.
Számtalan történethez, vagy filmtörténeti klasszikushoz lehetne hasonlítani abban a vonatkozásban, hogy a nézőt elviszi egy pokoljárásra, hogy aztán a végén igazán tudja értékelni az egyszerűségében szép/jó dolgokat.
.
Egy tízes skálán egy erős nyolcast kapna tőlem a film ;)
Ugyanakkor azoknak semmiképpen nem ajánlom akik "könnyed borzongásra" vágynak, vagy nem szeretik az olyan filmeket amik nem követik a szokásos kliséket, és kényelmetlen témákat feszegetnek, mert sok esetben komoly kérdéseket vet fel, eléggé felkavaró formában.