Új rehabilitációs képzés indult hazánkban
2010.02.27. 
orschie
Ma hazánkban legalább 800.000 megváltozott munkaképességű személy részesül rokkantsági nyugdíjban, akiknek többsége speciális támogatással és személyre szabott segítséggel alkalmas lenne a társadalmi részvételre, aktív és értékteremtő munkavégzésre. A korábbi leszázalékolási rendszerben elsősorban nem a megmaradt képességek felmérése, hanem az elvesztett munkaképesség leírása volt a cél. Nem alkalmazták kiterjedt módon a tartós betegségből vagy baleseti sérülésből adódóan megváltozott munkaképességűvé vált személyek képességeit objektív módon mérő eszközöket, módszereket. Az új rehabilitációs rendszerben a munkaképesség csökkenése helyett a megmaradt és fejleszthető képességeket, készségek vizsgálatán és azonosításán van a hangsúly. A döntést meghozó bizottságokban ennek megfelelően az orvosok mellett pszichológus, szociális munkás, mérnök és foglalkoztatási tanácsadó is helyet kaphat.
Eddig példa nélküli szakmai együttműködés hívta életre azt a posztgraduális képzést, amelynek keretében több mint 120 hallgató szerezhet foglalkozási rehabilitációs műszaki és humán szaktanácsadói, illetve rehabilitációs szakmérnöki végzettséget először Magyarországon. Az elmúlt években az ország több felsőoktatási intézménye is indított tanfolyamokat a fogyatékos emberek munkaerő-piacra való visszasegítése érdekében. Így indulhatott el több helyen, pl. Pécsett, Szekszárdon és az Elte Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán a rehabilitációs mentor- illetve foglalkozási rehabilitációs szaktanácsadó képzés, a Semmelweis Egyetemen bekerült a rehabilitáció témaköre az igazságügyi orvosszakértők képzésébe, Gyöngyösön pedig a rehabilitáció jogi és gazdasági hátterével foglalkozó rehabilitációs menedzserek oktatása kezdődött meg.
Természetesen korábban is folytak hazánkban olyan képzések, amelyek a rehabilitáció egyéb területeihez kapcsolódnak. 2001. óta működik és idén már az ötödik évfolyam számára ad diplomát a BME Építészmérnöki Karán a rehabilitációs környezettervező szakképzés Dr. Zöld András professzor vezetésével. A képzés elsősorban építészmérnököket, de más diplomás szakembereket is fogad, akik másoddiplomájukkal a speciálisan a mindenki számára használható környezet kialakítására válnak megfelelően képzetté. A jelenlegi EU-s akadálymentesítési pályázatok sikeres megvalósulását éppen ezek a szakemberek garantálják. Ugyancsak a rehabilitáció egy másik területén, a látássérült személyek elemi rehabilitációjában tevékenykednek a 2007. óta az Elte Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán szintén másoddiplomásként végző rehabilitációs tanárok.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Ergonómia és pszichológia tanszékén már közel 15 éve oktatnak a speciális szükségletű felhasználókkal kapcsolatos ismereteket a terméktervező hallgatóknak. A téma iránti intenzív érdeklődés mellett az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) vezetésével megvalósuló Európai Uniós program hívta életre a 2010. februárjában elindult képzést.
A továbbképzés három felsőoktatási intézmény, a BME, a Semmelweis Egyetem és a Károly Róbert Főiskola együttműködésével, mérnöki, orvosi és közgazdasági modulok kombinációjaként valósul meg. A főként mérnök alapképzettségű hallgatók mellett orvosok, szociális szakemberek és pszichológusok is részt vesznek a képzésen. A jelentős részben távoktatás keretében megvalósuló képzés során a hallgatók az akadálymentes épített környezettel, az ergonomikus, felhasználóbarát munkahelyek kialakításával és a megváltozott munkaképességű személyek rehabilitációjának speciális munkapszichológiai aspektusaival kapcsolatos ismeretek mellett anatómiai, élettani és egészségbiztosítási tájékozottságra is szert tehetnek. A későbbiekben részletesebben foglalkoznak majd az egyes fogyatékossági csoportok számára használható, kényelmes és biztonságos munkakörnyezet kialakításával. Ez utóbbi téren jelenleg speciálisan képzett szakmérnökök egyáltalán nem tevékenykednek hazánkban, pedig ez az új szemlélet nagy lehetőségeket adhat a megváltozott munkaképességű és fogyatékos emberek munkaerő-piaci befogadásának és teljesítőképességének támogatására.
A képzésen sikerrel végző szakemberek jelenthetnek garanciát arra, hogy a jövőben a foglalkozási rehabilitáció keretében az érintettek valóban hathatós segítséget kapnak munkamotivációjuk növelésében, a pályamódosításban, a munkahelyre való beilleszkedésben, a munkáltatók pedig támogatást a megfelelő munkakörnyezet kialakításában, a fogyatékos munkavállalót segítő támogató technológiák kiválasztásában, a munka betanításában.
A siker további garanciája, hogy a hallgatók között a szakma jeles képviselői és több érintett szakember is jelen van, így a kurzus lehetőséget ad az egymástól való tanulásra, a közös gondolkodásra is.
Hozzászólások
Tisztelt Németh Orsolya!
Köszönettel vettük észrevételeinkre adott részletes, megnyugtató válaszát és abban a cikk kiegészítésének felajánlását, továbbá a cikkből hiányolt Rehabilitációs Környezettervező Szakképzés kedvező méltatását. Köszönjük a felajánlott lehetőséget is a korábbi képzés bemutatására a portálon.
Üdvözlettel:
A REKORE Egyesület – Rehabilitációs Környezettervező Szakmérnökök és Rehabilitációs Környezettervező Szakemberek Országos Egyesülete nevében:
Dr. Lakatos Anna elnök, orvos, rehabilitációs környezettervező szakértő
Igali Zsófia elnökségi tag, építész, rehabilitációs környezettervező szakmérnök, szakértő
Jávor Éva elnökségi tag, építész, rehabilitációs környezettervező szakmérnök, szakértő
Vitézné Kerék Gertrúd elnökségi tag, közgazdász, rehabilitációs környezettervező szakértő
Parti Mónika építészmérnök, rehabilitációs környezettervező szakmérnök, szakértő
Kormányos Anna építészmérnök, rehabilitációs környezettervező szakmérnök, szakértő
Tisztelt REKORE, tisztelt Professzor Úr, kedves Kollégák!
Köszönettel vettem a cikkemmel kapcsolatos hozzászólásokat, észrevételeket! Valóban súlyos hiányossága az írásomnak, hogy nem soroltam fel a már megvalósult
rehabilitációs tárgyú képzések között a Dr. Zöld András professzor úr által vezetett rehabilitációs környezettervező szakmérnök képzést. Ezt a hiányosságát
a cikknek természetesen elismerem.
Ugyanakkor valóban az a helyzet, hogy a cikk kifejezetten a foglalkoztatási rehabilitációra irányuló képzésekkel kívánt foglalkozni, mint ahogy azt a
felsorolt képzések is szemléltetik. A rehabilitációs környezettervezés valóban elengedhetetlen része lehet a fogyatékos emberek foglalkozási rehabilitációjának,
azonban véleményem szerint ez a szakma ennél sokkal szélesebb spektrumát fedi le az érintettek mindennapjainak, beleértve a közlekedés, az önálló életvitel
vagy a hivatalos ügyintézés és a szabadidő eltöltésének területeit.
Mindezek mellett magyarázatra szorul a cikk megjelenése. A már február elején elkészült cikk egyéb okokból csak hetek múlva került szerkesztésre és megjelentetésre.
Ezen idő alatt viszont olyan információk jutottak el hozzám éppen a cikkemmel kapcsolatban megjelent hozzászólás aláíróitól, amelyek fényében a történések
teljesen más értelmet kaptak. Csak a napokban vált világossá számomra, hogy az új képzés nem kiegészíteni, hanem sajnálatos módon felváltani hivatott
a jól bejáratott és bizonyítottan hatékony és működőképes rehabilitációs környezettervező szakmérnök képzést. Ezzel a változással a legmesszemenőbbekig
nem értek egyet és elfogadhatatlannak tartom azt. Elismerem a szakemberek azon véleményét, hogy az új képzés a korábbinál sokkal felszínesebb ismereteket
fog adni a hallgatóknak az akadálymentes épített környezet kialakításához, ami talán arra sem lesz elegendő, hogy egy építési tervet ilyen szemszögből
értő módon megvizsgáljanak és véleményezzenek. Ez pedig bennem is aggodalmat váltott ki mind a szakma, mind az érintettek tekintetében. Azt tartanám
megnyugtató megoldásnak, hogy ha a képzés valóban egy új, hiányterületnek tekinthető témakört foglalna magába és kívánna arra megoldásokat kínálni.
Összességében mindkét lehetséges megoldásra nyitott vagyok:
1. A cikket szívesen kiegészítem egy bekezdéssel, amiben kifejezetten a korábbi rehabmérnök képzés kapcsolódását tárgyalom a mostani képzéshez, mégegyszer elismerve, hogy ennek kihagyása hiba és súlyos hiányosság volt részemről.
2. Ugyanezen portálon teret adunk annak, hogy a korábbi képzést bemutassuk és esetleg arra is kitérjünk, miért és hogyan szűnik meg vagy alakul át.
A cikk egyébként más felületen nem jelent meg, így a helyesbítésre vagy további, a témával kapcsolatos tartalmak megjelentetésére is itt fog sor kerülni.
Üdvözlettel:
Németh Orsolya
Kedves Emberek!
Orsi jön, és intézkedik.
Ezen a portálon nem jellemzőek az akaratlagos érdeksérelmek és szándékos kártételek.
Nincs szükség ilyen szigorra és ennyi aláíróra.
Feltételezzék rólunk a jóindulatot!
Megjegyzés ”orschie” Vakinfo-n megjelent cikkéhez a Rehabilitációs Környezettervező Szakmérnökök és Rehabilitációs Környezettervező Szakemberek Országos Egyesülete - REKORE Egyesület - részéről
A cikkben (http://www.vakinfo.hu/irasok/uj-rehabilitacios-kepzes-indult) említett, a BME Ergonómia és Pszichológia Tanszékén újonnan, 2010. februárjában „Foglalkoztatási rehabilitációs humán és műszaki szaktanácsadó” címmel indult szakirányú továbbképzés hallgatóiként, egyben VÉGZETT OKLEVELES REHABILITÁCIÓS KÖRNYEZETTERVEZŐ SZAKMÉRNÖKÖKKÉNT ÉS SZAKÉRTŐKKÉNT tartjuk elengedhetetlennek, hogy megszólaljunk a cikkben leírtakkal kapcsolatban.
2001. óta létezik a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kara által gesztorált, idén az ötödik évfolyamát kibocsátó, másoddiplomát adó Rehabilitációs Környezettervező Szakképzés, Dr. Zöld András professzor úr vezetésével. Ez a képzés eddig mintegy 70 rehabilitációs környezettervező szakmérnököt és szakértőt bocsátott már útjára - akiknek köre idén várhatóan további negyvenegynéhány szakemberrel bővül -, s jelenlegi ismereteink szerint eddig a legtöbbet tette azért, hogy a rehabilitáció sok szakmát felölelő, interdiszciplináris szemlélete meghonosodjon hazánkban is, és a mindenki által egyenlő eséllyel hozzáférhető és használható épített és szolgáltatási környezet megvalósítását elősegítő egyetemes tervezés ügye társadalmilag ismert és elismert fogalommá váljon. Fontos megjegyezni azt is, hogy az Európai Unió által erre a célra kiírt pályázatok korrekt és szakszerű megvalósítását éppen a már évek óta tevékenykedő rehabilitációs környezettervező szakmérnökök és szakértők teszik lehetővé.
Az idén februárban indult „Foglalkoztatási rehabilitációs humán és műszaki szaktanácsadó” képzés a korábbiaknak más oldalú megközelítését jelenti, elsősorban a már végzett rehabilitációs környezettervező szakemberek számára, mivel ez a képzés az épített és tárgyi környezettel szemben a HUMÁN oldalt helyezi előtérbe. A szerző helyesen írja, hogy nagyon fontos nemcsak a környezet rehabilitációja, hanem a megváltozott munkaképességű emberek visszavezetése a munka világába. Ennyiben ez a képzés újszerű feladatot vállal fel, olyan szakembereket képezve, akik a személy rehabilitációjával lesznek képesek foglalkozni, beleértve – többek között – annak közvetlen munkakörnyezetét is.
Dr. Zöld András professzor úr szervezésében, nemzetközi összefogással, a végzett és immár több éves gyakorlati tapasztalattal is rendelkező rehabilitációs környezettervező szakmérnökök és szakértők közreműködésével, a „Leonardo project” keretében készült el „AWARD” címmel az az interaktív tananyag, amely már hozzákezdett a foglalkoztatási rehabilitáció ergonómiai megközelítéséhez is, s amely a „Foglalkoztatási rehabilitációs humán és műszaki szaktanácsadó szakképzés” hivatalos tananyagának is részét képezi, komoly segítséget nyújtva e képzés szemléletformálásához.
A két képzés tehát KIEGÉSZÍTI egymást.
Érthetetlen számunkra, hogy a cikk írója, akivel napi szintű szakmai kapcsolatban állunk, akivel kölcsönösen és rendszeresen meghívjuk egymás szervezeteinek tagjait szakmai rendezvényeinkre – amint ő maga is a REKORE Egyesület által rendezett szakmai továbbképzésünk vendége volt például cikke megírásának napján is -, s aki maga is tartott meghívott vendégként előadást a BME ÉSZK Rehabilitációs Környezettervező Szakképzésen, vajon milyen indíttatás által vezérelve írta le mindezekről megfeledkezve a Dr. Zöld András professzor úr válaszában is idézett mondatot, s miért nem tartotta érdemesnek a felsoroltak között megemlíteni a már évek óta folyó Rehabilitációs Környezettervező Szakképzést. Őszintén reméljük, hogy nem a tények szándékos elhallgatásáról, hanem mindössze véletlen figyelmetlenségről van szó!
Kérjük a cikk íróját, legyen szíves haladéktalanul helyesbíteni és tényszerűen kiegészíteni írását, s amennyiben az más fórumokon is megjelent, helyesbítését, kiegészítését ott is tegye meg!
Tisztelettel:
A REKORE Egyesület – Rehabilitációs Környezettervező Szakmérnökök és Rehabilitációs Környezettervező Szakemberek Országos Egyesülete nevében:
Dr. Lakatos Anna elnök, orvos, rehabilitációs környezettervező szakértő
Igali Zsófia elnökségi tag, építész, rehabilitációs környezettervező szakmérnök, szakértő
Jávor Éva elnökségi tag, építész, rehabilitációs környezettervező szakmérnök, szakértő
Vitézné Kerék Gertrúd elnökségi tag, közgazdász, rehabilitációs környezettervező szakértő
Parti Mónika építészmérnök, rehabilitációs környezettervező szakmérnök, szakértő
Kormányos Anna építészmérnök, rehabilitációs környezettervező szakmérnök, szakértő
Idézet a cikkből:
"Eddig példa nélküli szakmai együttműködés hívta életre azt a posztgraduális képzést, amelynek keretében több mint 120 hallgató szerezhet foglalkozási rehabilitációs műszaki és humán szaktanácsadói, illetve rehabilitációs szakmérnöki végzettséget először Magyarországon."
A mondat foglalkoztatási tanácsadókra vonatkozó részét nem vitatom. De hogy rehabilitációs szakmérnöki végzettséget most először lehet majd szerezni Magyarországon? - azzal kapcsolatban megkérdezném, hogy az eddig végzett és idén végző öt évfolyamnyi rehabilitációs környezettervező diplomája már nem érvényes?
És megjegyezném, hogy ennek az öt évfolyamnyi hallgatónak a képzése is példa volt szakmai együttműködésre, összefogásra: a képzésben részt vett az Ergonómia és Pszichológia Tanszék, a Semmelweis Egyetem, az OORI, az Építészmérnöki Kar, számos meghívott szakértő.
Zöld András