Újsághír: A Magyar Köztársaság Elnöke megbízásából az Oktatási és Kulturális miniszter kimagasló színvonalú tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta Dobos Kálmán Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőnek augusztus 20. alkalmából.
A rangos elismerést egy olyan ember kapta, aki tizennégy éves korától a látássérültek közösségéhez tartozik. Életútja és kitartása a mai fiataloknak is példaértékű lehet.

Tragikus fordulat
A II. világháború közvetlen befejezése után történt, hogy az akkor 14 éves gimnazista vegyszerrel teli üveget talált a padláson. A robbanásban szeme súlyosan megsérült és ezzel új korszak kezdődött Dobos Kálmán, a későbbi zeneszerző, zongoraművész és zenei szakíró életében.
A balesetet követően szülei a zenei pályát szánták fiuknak, habár a családban korábban nem volt hagyományos ez az út.
A Vakok József Nádor Királyi Tanintézetében azonban a kefekötés elsajátítását ajánlották, mondván: a zenélésből nem lehet megélni.
Szülei nem adták fel, úgy gondolták, hogy gyermekük előbb folytasson zenei tanulmányokat, és ha mégsem járna sikerrel, akkor még mindig kitanulhat egy vakos szakmát.
Mindenféle zenei előképzés nélkül, egyénileg kezdte el tanulmányait Bocskai Imre vak zenetanárnál.
Egy év múlva Dobos Kálmán a szüleivel együtt Debrecenbe költözött, ahol továbbra is folytatta zenei tanulmányait.
Az első sikert számára az 1948-ban megrendezett Országos Ifjúsági Bartók Zongoraverseny hozta meg. Háromévi zongoratanulás után több kategóriával följebb került be a döntőbe.
1949-ben Budapestre került és itt is érettségizett. Magától értetődött, hogy a Zeneakadémiára adta be jelentkezését zeneszerző szakra. Elsőre nem vették föl, azzal a kifogással, hogy "nem tudná csinálni".
Egy évvel később újra próbálkozott, és ekkor akadt egy tanár, aki vállalta az "érdekes esetet".
Dobos Kálmán tehetsége, szorgalma és "Isten kifürkészhetetlen akaratába vetett hite" végül is meghozta gyümölcsét: 1957-ben átvehette zeneszerzői diplomáját. Egy év múlva, első szerzői estjén valamennyi tanára megjelent, bizonyítva, hogy büszkék tanítványukra.

Kiteljesedő zenei pálya
Zongoraművészi karrierjét a véletlennek köszönhette. Az egykori NDK-ba 1958-ban meghívtak 3-4 "csereképes" vak muzsikust, köztük Dobos Kálmánt.
A turné olyannyira jól sikerült, hogy a későbbiekben már egyedül is folytatta. Saját maga szervezte meg a koncerteket. Zongoraművészként bejárta Európát, de eljutott Afrikába, Ázsiába, Észak- Közép és Dél-Amerikába is.
Francia, angol és német nyelvtudásának köszönhetően könnyen teremtett kapcsolatokat és barátságokat.
Közel hetven rádió- és televízió állomáson játszott zongoraművészként, míg a sors iróniája, hogy itthon csak zeneszerzeményeit mutatták be.
Állandó munkát a Magyar Rádióban kapott, ahol 34 éven át dolgozott zenei szerkesztőként egészen nyugdíjazásáig. Az elkészült zenei felvételeket kellett ellenőriznie, amely feladat pontosságot és jó hallást igényelt. Munkája kötetlen volt, e mellett jutott ideje a zeneszerzésre, a koncertezésre és a nagy elődök életútját bemutató szakkönyvekre is.

A magánember
Dobos Kálmán ezt a páratlan karriert tehetsége ellenére sem futhatta volna be a szülei, később pedig a felesége segítsége nélkül.
Mialatt ő dolgozott a Rádióban, komponált és turnézott, felesége hét gyermeküket nevelte. A négy fiú és a három lány mára már kirepült a családi fészekből, és eddig 14 unokával ajándékozták meg a nagyszülőket.
A gyerekek közül csak egy, a legkisebb lépett édesapja nyomdokaiba. Bernadett okleveles csellóművész lett.
És végül: mi a titka Dobos Kálmánnak?
A válasz egyszerű: minden helyzetben meg lehet találni az élet értelmét, ha nem tekintjük a sorsunkat tehernek!